A csapatjátékos

A legutóbbi két világverseny, a 2007-es szentpétervári vb és a 2008-as kijevi Eb azt bizonyítja, a magyar párbajtőrvívók esztendőkkel harmincéves koruk után érnek be igazán. Kulcsár Krisztián tavaly 36 évesen lett egyéni világbajnok, Imre Géza az idén júliusban 33. születésnapja után szerzett egyéni Európa-bajnoki címet.

Imre Géza életében először nyert egyéniben világversenyt.

Egyedül és önállóan.

Pedig oly réginek tűnik már a pillanat, amikor üstökösként berobbant a köztudatba. 1996-ban Atlantában olimpiai bronzérmes lett az egyéni versenyben; 21 éves volt, rendkívüli pályafutást sejtetett ez a siker. Az aranygyűjtemény kincstári méretűre növekedett tizenkét év alatt, de a nagy sikerek mind-mind csapatban születtek, ami persze legalább akkora, ha nem még nagyobb boldogság. Egyéni sportágban mégiscsak ott lappanghat azért mindenkiben, hogy egyszer ő legyen a legjobb (aztán másodszorra, harmadszorra, negyedszerre is). Imre Géza a magyar együttes tagjaként begyűjtött két világbajnoki címet – 1998-ban és 2001-ben –, három Európabajnoki címet – 1998-ban, 2006-ban és 2007-ben –, sőt egy olimpiai ezüstöt is 2004ben, aztán nekivágott a pekingi olimpia előtti utolsó versenynek, az Európa-bajnokságnak. Kijevi útja előtt is szinte csak a csapatról beszélt, amelyik vezeti a világranglistát, jól akar vívni az Eb-n, de ezzel saját maga előtt is nehezebbé teszi majd a pekingi sorsolást, hiszen a negyeddöntőben így papírforma szerint a házigazdák várnak majd rá.

„Kínában megvívni a kínaiakkal, hát…” – töprengett hangosan, a csapat sorsa aztán mégis így hozta. A magyarok mégiscsak úgy gondolták jobbnak, hogy akit csak lehet, legyőznek az Eb-n: előbb megverték a hollandokat, aztán a norvégokat, majd a lengyeleket, a döntőben viszont kikaptak a franciáktól.

„Igazából egész nap csak szenvedtünk a páston – mondta Imre Géza a finálé után. – Nem vívtunk jól, nem tudtunk rendesen koncentrálni, és ez kihatott a döntőre is. Végül is amiért jöttünk, elértük.”

Osztottak, szoroztak ugyanis a fiúk, és végül úgy döntöttek, a legjobb, ha maradnak a világranglista éllovasai. Ha ugyanis a négy közé jutásért legyőzik Pekingben a hazaiakat, az elődöntőben bizonyosan elkerülik Franciaországot, amely az athéni olimpia aranymeccsén is felülmúlta őket. Más kérdés, hogy ha aranyat akarnak nyerni, márpedig ez a céljuk, várhatóan a franciákat is le kell gyűrniük utóbb, és muszáj hinniük

abban, hogy sikerülhet. De az egyéni világbajnoki és az egyéni Európa-bajnoki címvédővel felálló együttesünknek minden alapja megvan rá, hogy higgyen önmagában.

Imre Géza a kijevi csapatversenynek már az egyéni küzdelem győzteseként vágott neki. Egy nappal azután született ez a magyar siker, hogy Udvarhelyi Gábor másik tanítványa, a szintén későn érő Hormay Adrien megnyerte a nők egyéni párbajtőrversenyét.

„Kirobbanó formában volt egész nap, és nagyon fegyelmezetten vívott” – mondta mestere Imre Gézáról a döntő után. Addig észt, belga, svéd, német és francia vívó próbálta megállítani – a többségnek esélye sem volt rá –, majd az aranypárbajban a német Martin Schmitt következett, s 15:11-es győzelem.

„Nagyon boldog vagyok, egész nap nyugodtan tudtam vívni – nyilatkozott a siker estéjén. – Pszichológusom sokat segített a felkészülésben, és szeretném, ha egy hónap múlva ugyanilyen szép eredményt érnék el Pekingben az olimpián. Ott ennél csak kicsit lesz erősebb a mezőny, úgyhogy önbizalommal telve, de nem elbizakodottan készülök életem legfontosabb augusztusi napjára.”

Bár egyéni győzelme is igazi csapatmunka eredménye, benne volt a lélekgyógyász és benne volt alaposan a mester is, mégis egyedül volt a páston, kellett, hogy akkor és ott bízzon önmagában. Mint a verseny másnapján a felkészülésről mondta: „Egy-két dolgot magamtól határoztam el, önálló döntéseket hoztam, ami eddig nem volt jellemző rám. Az előírt edzéseken túl is kimentem gyakorolni, tudatosan irányítottam a felkészülésem. ” A közeledő olimpiáról elmondta: „A céljaim között nem az egyéni, hanem mindig a csapatverseny szerepel az első helyen.”

Így aztán augusztusban két fontos nap vár rá: 10-én, vasárnap az egyéni versenyt, 15én, pénteken a csapatversenyt tartják Pekingben. Az elutazás előtti órában, szombat délelőtt szerény mosollyal, visszafogottan vette tudomásul, hogy kijevi arany- és ezüstérmének köszönhetően ő lett júliusban a hónap sportolója. Mintha ennél több öröm már az olimpiára fordítandó energiáját csökkentené.

„Csak egy felkészülési verseny volt Kijev – mondta a buszra szállás előtt családja körében. – Többet nem foglalkoztam vele a hazautazás óta, kivéve, amikor jöttek a gratulációk, akkor azért felelevenedett bennem az élmény.”

A párbajtőr és az esély a kezében van, hogy ennél is nagyobb élményben, élményekben legyen része hamarosan. Élete eddigi legjobb évét produkálja. Megint néhány kijevi mondatát idézzük: „Nekem egész évben jól ment a vívás, erős mezőnyben Világkupát tudtam nyerni, most pedig kontinensbajnokságot, pedig jellemző volt rám, hogy egy évben legfeljebb egy versenyen győztem. Talán beértem.”