Jött a pedellus…

A szerdai négypontos vereséget követően csütörtök délelőtt 11 órára zárt kapus mérkőzést terveztek a helyiek a magyarok ellen.

Ám a szervezés nem sikerült tökéletesre, mert hiába érkezett meg válogatottunk tíz órára a csarnokba, hogy a megbeszéltek szerint bemelegítsen a háromnegyed 11-re tervezett kezdésre, csupán fél 12-kor dobták fel a labdát. Ennek később azért lett jelentősége, mert döntetlennel ért véget a negyedik negyed. Ám amikor az első játékvezető feldobta volna a labdát, jelezvén a hosszabbítás nyitányát, jött a pedellus, és közölte, hogy szűkös a beosztás, már mások várnak a teremre, ezért fejezzék be, amit éppen tesznek.

Befejezték. Döntetlennel. Felkészülési meccsen ilyen is előfordulhat.

A játék csütörtökön sem volt üdítő. Az öt sérült – Németh Bernadett, Honti Katalin, Bujdosó Nóra, Englert Orsolya és Semsei Barbara – ezen a napon is hiányzott, leginkább a támadásoknál. Ráadásul a mieink nagyon álmosan kezdtek, elég rápillantani az első negyed eredményére. A pozitív meglepetést Köllő Rita játéka jelentette, aki szerdán a legtöbb pontot szerezte (14), és csütörtökön is remekül látta el feladatát. Jól játszott Horti Dóra is. Szembetűnő, hogy a lepattanóharcot mindkét meccsen a magyarok nyerték meg (34–31, 32–18!). A végjátékban 58–57-es magyar vezetésnél Fűrész Diána csupán egy büntetőt értékesített, a másik oldalon azonban Bujdosó bourges-i csapattársa, Szonja Petrovics öt másodperccel a vége előtt mindkét lehetőségéből betalált a vonal mögül. Zárásként Fegyverneky Zsófia labdája nem ment be.

Aztán jött a pedellus…