Huszonkét év után is hősként fogadták

Sóhajtozik, kinéz az ablakon, majd tekintetét az ölében heverő török sportlapra szegezi. Odalapoz ahhoz a cikkhez, amelyben róla írnak, és megmosolyogja a képet, amelyen Fenerbahce-sállal a nyakában, sárga sapkával a fején áll a kamerák kereszttüzében.

Mészöly Kálmánt a megható reptéri fogadtatás után is folyamatosan „zaklatták” Isztambulban, az esti BL-selejtező előtt például az egyik országos tévécsatorna hívta be stúdiójába.

Miközben haladunk az ázsiai oldal felől a Boszporusz felett átívelő híd felé, Mészöly Kálmán mint egy száműzetésből visszatérő gerilla kap a fejéhez minden alkalommal, amikor felismer egy épületet, személyes élményeket hoz elő belőle a látnivaló. Az újságok átböngészése után, a szoros felett szólal meg először: „Ott lent, a víz partján írtam alá a szerződésemet a szövetséggel. Legalább százötven újságíró, riporter volt jelen, pedig akkoriban még nem volt ilyen eredményes a török futball, mint mostanság. Talán ezért kedveltek meg, mert a kinevezésem után forradalmi újítást csináltam: nem voltak sikerek, kopott az érdeklődés a futball iránt, ezért kitaláltam, hogy szervezzünk gálameccset a válogatott és a Törökországban légióskodó külföldiek között. Ötvenezer ember gyűlt össze a Besiktas stadionjában, és három egyes győzelmünk után kitört a futball-láz.”

Miután Mészöly Kálmán élő adásban beszél a nyilvánosság előtt, a török labdarúgó-szövetség korábbi elnökétől, Haluk Ulusoytól érkezik telefonhívás, amelyben az elöljáró gyors vizitre invitálja a volt kapitányt.

A sofőr aggódik, hogy nem ér oda a megadott címre időben, mert óriási a dugó ekkortájt, ám Mészöly Kálmán megnyugtatja, és belekezd: „Amikor már a Fenerbahcét irányítottam, és utaztunk a csapattal külföldre, elaludtam, és kocsival próbáltam utolérni a reptérre tartó társaságot. Óriási volt a forgalom, úgyhogy az egyik hídon a szembejövő sávba húzódtam, és ott száguldottam tovább. Egy rendőr megállított, de amikor látta, hogy a Fener edzője siet, továbbengedett…”

Noha az utóbbi években a Galatasaray sikeresebb, mint a Fenerbahce, az MTK BL-ellenfelének nagyobb a szurkolói bázisa. S bár korábban mindössze tizenötezres volt a stadion, immár e téren is verhetetlen.

„Amikor én voltam a Fener edzője, tizenötezer fanatikus drukkolt a meccseken. Már ha nyertünk, persze. Egyszer, a Samsun elleni bajnokin négy nullra kikaptunk, és amikor lefújták a találkozót, a rajongók sziklákat gurítottak a pályára. Nem, viccelek, sziklákat. Aztán megszállták a parkolónkat, és nem engedtek ki bennünket. Bár mindenki félt, én nem bírtam tovább várni, úgyhogy lesz, ami lesz alapon elindultam haza. Amikor meglátták a szurkolók, hogy én vagyok az egyetlen, aki ki mert jönni, megtapsoltak, és elengedtek.”

Megérkezik a kocsi a luxusvilla elé, s Haluk Ulusoy Mészöly Kálmán nyakába borul: öleli, csókolja a rég nem látott ismerőst. Az elnöki posztról fél éve, a kormány kérésére eltávolított vezető szerette volna foglalkoztatni.

„Fatih Terim mellett amolyan szakmai vezetőnek kértem fel Mészöly Kálmánt, akinek az utánpótlásképzés felügyelete is a feladata lett volna” – mondta Haluk Ulusoy.

És hogy miért nem vállalta a felkérést az edző?

„Amikor kapitány lettem, Fatih Terim kiöregedőben volt, de a Galatasaray edzője nem merte kitenni a csapatából. Elsőre én is meghívtam, és egy erős csapat ellen pályára is küldtem. Magyarán megégettem őt. De azt hiszem, csak jót tettem vele, mert hamar elkezdett edzősködni, és sokra vitte. No, ezért sem akartam vállalni a feladatot, mert azzal talán ártottam volna Terimnek.”

Még ha így is lett volna, Mészöly Kálmánnak bármit megbocsátanának Törökországban. Sóhajt egyet, felnéz az égre: „Abban bízom, hogy egyszer Géza fiam is dolgozhat itt, és átéli mindazt, ami nekem megadatott.”