Görbicz Anita, az Audi ETO és a válogatott irányítója hétfő este otthonában konyhai balesetet szenvedett, étolajjal leforrázta jobb lábfejét. A győri megyei kórház baleseti sebészetén azóta gondos ápolást kapott, amelyet dr. Balogh Péter, a válogatott orvosa irányított.
Nem a szerencse kegyeltje. Az idén ez már a harmadik sérülése.
Jaj, ne is mondja! Még rágondolni se szeretek, hogy ebben az évben már mi minden történt velem. Áprilisban a Dunaferr elleni MK-döntőben részleges bokaszalag-szakadást szenvedem. Júliusban a válogatott keret tatai edzőtáborozásán a lövő kezem hüvelykujja törött el, most pedig az a fránya konyhai baleset.
A felsoroltak közül melyik volt a legsúlyosabb?
A korábbi két sérülésemet könnyebben elviseltem. Tudtam, hogy a boka- vagy a kézsérülés után mire számíthatok, s akkor ezekkel a kérdésekkel nagyon nem is foglalkoztam. Ha fáj, csak kibírom, gondoltam, de ismerem magamat, tudtam, hogy néhány nap után már futni, edzeni fogok. Abban is biztos voltam, hogy egy-egy mérkőzés kihagyása után ismét pályára fogok lépni.
Most mire számít?
Ilyen baj még sohasem fordult elő velem, így magam sem tudom, hogy ezután mit szabad, és mit nem szabad csinálnom. Csak azt tudom, hogy mind az állapotom, mind a közérzetem fokozatosan javul. Szerdán elhagytam a kórházat, szombaton utazom Pekingbe. Addig ápolom magam, pihenek, s pénteken kontrollra megyek a győri kórházba.
Mikor léphet pályára?
Ez még bizonytalan. Balogh doktortól, akiben maximálisan bízom, szilikonos kötést kaptam a lábamra. Pekingben is kezelni fognak, de sajnos nem ő. Ott derül ki, mekkora bőrfelület halt el, a sérült részek miként regenerálódnak, s mikor húzhatok zoknit és cipőt. Egyet ígérhetek, rajtam semmi sem fog múlni, a konyhát pedig nagy ívben elkerülöm.
