A nyitányon elfáradtak…

S lőn világosság.

Néhány hónapja még mindez csak álmodozásnak tűnt, a hírek arról szóltak, hogy a REAC végleg Sopronba teszi át székhelyét, Rákospalotán pedig afféle amatőr klub működik tovább. Tárgyalás tárgyalást követett, és hiába „kínálta fel” magát a rákospalotai egylet, a házasság mégsem jött össze. De ez már a kusza magyar futballmúlt része. Ezen a meleg nyárestén már senki sem beszélt a soproni száműzetésről, a REAC esetleges beolvadásáról. Csupa jókedvű, bizakodó fővárosi szurkoló érkezett a Budai II László Stadionba, ahol hatalmas kondér babgulyással, egy alkalmi emelvénnyel és pompázatos villanyfénnyel fogadták. Ünnepélyes pillanatok voltak ezek, egy valóban családias hangulatú klub bensőséges ünnepe. A REAC az első osztály legkisebb költségvetésű klubja, ám mégis olyan erősítésekre tellett, mint Lisztes Krisztián vagy Balaskó Iván.

De a Diósgyőr is átalakult, jött például a korábban a válogatottban is számításba vett Tóth Mihály, és persze érkezett mintegy százötven miskolci drukker is.

Akik itt voltak, élvezték az első félidőt. Pörgős, hajtós kis meccs volt, enyhe REAC-mezőnyfölénnyel. Érdekes volt látni a 49szeres válogatott Lisztes Krisztiánt, amint szinte jobbszélsőt játszott a sárga-kékeknél. Nem volt túl sokat játékban, keveset vállalt, de a labdáit rendre megjátszotta.

Az öltözőkben alighanem elromolhattak a ventillátorok, tudniillik a szünet után két bágyadt, kókadt csapat masírozott ki a pályára. Nyoma sem volt az első negyvenöt percben látott friss, eleven, közönségszórakoztató futballnak. Ám az a néhány száz palotai mégsem bosszankodott. Tudták ők pontosan, hogy mennyire közel állt ahhoz a kedvenc csapatuk, hogy eltűnjön a magyar futball színpadáról, már ami a profikat illeti. Ha valamirevaló csapat nélküli, üres kísértetkastéllyal rendelkező soproniak összefognak, most nincs meccs Rákospalotán. De úgy tűnik, Sopronban hosszú távra szűnt meg a futball, s ennek itt Rákospalotán mindenki csak örülhet. Így kerülhetett vissza saját pályájára – az önkormányzati pénzből finanszírozott villanyvilágítással megspékelve

– a sárga-kék alakulat. S a játékoskeretet elnézve minden esélye meg is van arra, hogy hosszú távra tervezhessen az első osztályban. Ugyanez a Diósgyőrről is elmondható, ahol most stabilnak tűnik a háttér, s ez elegendő lehet a bentmaradáshoz.

Volt idő ezen gondolkodni, hiszen a mérkőzés nem nagyon hozta tűzbe a szurkolókat. Nagy kérdés: hogyan lehetséges az, hogy már az első fordulóban fáradt csapatokat láthattunk a hatvanadik, hetvenedik perc táján. További érdekesség, hogy vajon Lisztes Krisztián milyen színvonalon játszik majd a REAC-ban, mert a lába ugyan alkalmasnak tűnik az első osztályhoz, ám a teljesítménye, a kreativitása, a klasszisa bizony már a múlté. Ettől függetlenül csak szurkolhatunk a 49-szeres válogatottnak, hogy újra bizonyítson. Mindenesetre lecserélésre után vastaps köszöntötte.

Akkorra már a babgulyás is elfogyott a kondérból.