Hitte volna?Hitte volna?
Bizakodtam abban, hogy lesz esélyünk – mondta Sisa Tibor, a Spanyolország elleni 1–0-s győzelemről. – Tudtuk, hogy ebben a korosztályban a rivális nemcsak a kontinens, hanem a világ egyik legjobbjának számít, de egy percig sem engedtem, hogy a srácok kishitűek legyenek. Azt mondtam nekik: mutassátok meg, hogy ti sem lottón nyertétek az Európa-bajnoki részvételt, hanem igenis hosszú évek kemény munkája van a sikereinkben.
Noha a hajrában a spanyoloknak több gólszerzési lehetőségük is volt, a mérkőzés összképe alapján megérdemeltnek mondható a magyar győzelem.
Korábban szót ejtettünk róla, hogy a német csapat szakmai vezetőivel beszélgettünk a spanyolokról. Ők nem titkolták, zártan védekezve, saját kapujuk előterét megszállva betömörültek a spanyolok előtt, így tönkretették a játékukat. Mi más utat kerestünk. Már a térfelükön letámadtunk, nem engedtük, hogy nyugodtan kihozzák a labdát, ezért fel kellett ívelniük, és azt is tudtuk, hogy hátul, a levegőben mi leszünk a jobbak. Nem vitatom, hogy szerencse is kell a sikerhez, de sorozatban a harmadik nagyon fontos mérkőzésünket nyertük meg egy nullára, s ez jelzi, hogy milyen fizikai és lelkierő van a srácokban.
Vasárnap a két továbbjutó csapat találkozik, így óhatatlanul is felvetődik: mennyire lesz éles a mérkőzés?
A csoportelsőség a tét, és nem tudjuk, a másik ágról kit kaphatunk. De ezzel talán még nem érdemes foglalkozni. Nem akarok álszent lenni: hülyék lennénk szétrúgatni magunkat vasárnap a szerdai elődöntő előtt. Vannak kisebb-nagyobb sérülések, vannak sárga lapos játékosok, és vannak olyanok, akik végigcsinálták a felkészülést, de még nem léptek pályára. Ők is a válogatott ugyanolyan értékű játékosai, mint azok, akik mindkét meccset végigjátszották. Ugyanakkor csak hat mezőnyjátékos cserénk van, tehát variálni kell, ezért még alszom erre egyet. Vagy kettőt... Németh Krisztiánnak például van egy sárga lapja, ha kapna még egyet, akkor ki kellene hagynia az elődöntőt, és máris azt mondhatnák, milyen meggondolatlan edző ez...
