orvosok feladták a küzdelmet, Kolonics György élettelen testét bevitték a csónakházba, odafektették a hajók közé. A döbbenet mindenkit elnémított, a vízitelepen gyakorlatilag megállt az idő. A csapattársak hol egymásra, hol a vízre néztek, mintha valamiféle választ várnának mindarra, ami történt. Nem sokkal később megérkezett Andrea, Kolonics György menyasszonya, majd egyre több tévéstáb, újságíró, szurkoló, érdeklődő futott be. Mintha a folyó vitte volna a híreket. Az élettelen olimpiai bajnokot halottaskocsi szállította el a csepeli vízitelepről. Barátai, versenyzőtársai képtelenek feldolgozni, s felfogni a történteket. Túl gyorsan történt minden. A sors pillanatok alatt döntött, nem hagyva időt vagy reményt. De a fotók ottmaradtak. Megannyi kép a csepeli vízitelep büféje előtt, öltözőépületében, s ezeken Kolonics György kisfiús, mosolygós arca látszik, ahogy optimistán néz a jövőbe. Látszólag ennyi maradt belőle ott, Csepelen. Az öltözőjét bezárták, a hajóját, amelyet három hete kapott, s amelyben végleg elvesztette eszméletét, feltették a polcra. Átkozott hidegfront. Átkozott élet...