Ha nem is olyan tájékozott, mint a Sahtyor hírhozója, a korábban a DVSC alkalmazásában álló karagandi kapusedző, Valerij Szitalo, a magyar küldöttség tagjai között is akad valaki, aki némi információval szolgálhat a riválisról: Igor Bogdanovics 2003 nyarán a Crvena zvezda játékosaként már járt a közép-ázsiai országban, pontosabban annak fővárosában, Almatiban.
Sokat nem láttunk a városból, a szállodát csak az edzés és a mérkőzés miatt hagyhattuk el, már nem is emlékszem, hogy a trénerünk vagy a kazah kísérő utasítására… – elevenítette fel a fél évtizedes emlékeket Igor Bogdanovics.
A Kajrattal találkoztak az UEFA-kupa selejtezőjében. A Zvezdával simán, összesítésben 5–0-val jutott tovább.
Ha kazah csapat az ellenfél, a legnagyobb problémát az átállás jelenti. Almatiban rendezték az első meccset. Mivel papíron óriási volt a különbség a szerb és a kazah labdarúgás között, mint most a DVSC-vel, a Zvezdával is csak egy nappal a meccs előtt repültünk Kazahsztánba.
Az akklimatizáció szempontjából a költségkímélőbb megoldást választották.
Másnap az első harminc percben csak kóvályogtunk a pályán… Ennek ellenére lőttünk egy gólt, a szünetben magunkhoz tértünk, végül kettő nullára nyertünk, de akkor sem volt könnyű menet. A házigazda pontosan tudta, milyen reakciót vált ki a vendégcsapat játékosaiból a hosszú utazás és az időeltolódás, erre építették a stratégiájukat: a találkozó elején nekünk jöttek.
Ismétli magát a múlt?
Hasonló forgatókönyvre számíthatunk Karagandiban is. Végig odafigyelve, koncentráltan kell futballoznunk, az első fél órában különösen. Úgy vélem, eleinte inkább védekezünk, és nem feltétlenül a saját akaratunkból... Persze ha nyerünk, ez senkit sem érdekel majd. Szóval felőlem ismételheti magát a múlt.
