Legyen egy jó napjuk!

A kegyelmi állapot olyan, hogy egyszer csak ott van az ember – mintha más dimenzióba, más idősíkba kerülne, mintha lassított felvételként élné meg a történéseket, s közben minden sikerül neki. Mint Kulcsár Krisztiánnak tavaly októberben Szentpéterváron. De vajon meghoszszabbítható-e a kiváltságos állapot, amelyet rendszerint ajándékba kap a sportoló a Teremtőtől?

„A kegyelmi állapotnak még nincs vége, mert bármilyen abszurdnak tűnik is, számomra a tavalyi világbajnoki aranyérem csak részeredmény volt – mondja Kulcsár Krisztián. – Tudniillik amikor kétévi szünet után újrakezdtem a vívást, Peking lebegett a szemem előtt. Azért tértem viszsza, hogy kijussak az olimpiára, s ott a csapattal aranyérmet szerezzek. A feladat első részét teljesítettem, a neheze még hátravan. Nem elsősorban az egyénire kell készülni, hanem a csapatra, mert ez utóbbi jobban kiszámítható. Franciaország, Olaszország és Magyarország uralja a fegyvernem csapatversenyeit az utóbbi években, meglepő lenne, ha kívülálló beleszólna az érmek kérdésébe. Az egyéni más eset. Legalább húsz vívónak van esélye az aranyéremre, de egyiknek sem több a sansza tíz százaléknál.”

A CIB Bank vezető beosztású menedzsere szakavatott sporttörténészként készül Pekingre. Tisztában van vele, valami olyasmit vihetnek véghez társaival a kínai fővárosban, ami kuriózum – és nem csak a párbajtőrvívásban.

„1992-ben és kétezer-négyben ezüstéremig jutottunk a csapatversenyben, az első társaságnak Kovács Ivánnal tagjai voltunk, s tizenhat évvel később feljuthatunk a csúcsra. Gyönyörű lenne, már csak azért is, mert Ivánnal együtt mi lennénk a magyar küldöttség egyedüli olyan tagjai, akik már Barcelonában is érmesek voltak. Mert Kolonics György és Benedek Tibor is olimpikon volt 1992-ben, de egyikük sem szerzett érmet.”

Krisztián felelősségteljes civil hivatása, a háromfrontos helytállás – vívás, munka, család – művészete már megannyi cikk témájául szolgált, és az olimpiai felkészülés hajrájában aligha kerülhető meg ez a kérdés.

„Ha lenne olyan tantárgy valamely egyetemen, amelynek a neve hatékony életvitel, abban alighanem oktató lehetnék. Reggel nyolctól este hatig banki menedzser vagyok, előtte és utána élsportolok – hajnalban futok és úszom a Margitszigeten, kora este iskolázom a Honvédban mesteremmel és nagybátyámmal, Kulcsár Győzővel –, majd végre találkozom a családommal. Szigorú időbeosztás szerint élek, s furcsa módon az agyam is ráállt erre az életvitelre: ha sportolok, akkor sportolok, a bankban minden mást kizárok a fejemből, odahaza pedig eszembe sem jut a munkám, azaz nem kavarog