Nem elég jól játszani

Természetesen várható volt, hogy Szávay Áginak nem lesz könnyű a kínai Cseng Csie ellen, elvégre a kínai lány volt az első honfitársai közül, aki le tudta győzni az aktuális világelsőt (méghozzá épp a minap a szerb Ana Ivanovicsot), és az első, aki több mint egymillió dollárt keresett a tenisszel (ezt a határt Ági pénteken lépte át). Cseng volt már harmadik is a páros-világranglistán és 27. egyesben, azaz – már bocsánat, de – jól cseng a neve a teniszvilágban.

És a kínai valóban nehéz ellenfélnek bizonyult a wimbledoni női egyes nyolcaddöntőjében. Sunyi mód jól szervált (második adogatásai váratlanul jól sikerültek), az alapvonalról pedig a várt módon, hihetetlenül agresszíven ütött. Áginak kapaszkodnia kellett minden kevésbé keményen megküldött labdája után, Cseng ugyanis mozgatta őt jobbra-balra, és ez nem is volt épp ínyére a Vasas teniszezőjének. Ne legyünk azért igazságtalanok: Szávay sem teniszezett rosszul, a szakértők által gyakran méltatott kétkezes fonákkal például többször is elütött a kínai mellett, és adogatásai is egészen jók voltak (bár egyegy kettős hiba szokás szerint becsúszott), csakhogy ellenfele gyakran még keményebben küldte vissza őket, mint ahogyan kapta.

Így aztán fej fej mellett haladtak a lányok (bár Ági már korán bréklabdát hárított), mígnem 4:3 után egy picit megingott a magyar teniszező, Cseng pedig azonnal lecsapott a kínálkozó alkalomra, és brékelőnybe került. Szávay megkísérelt visszakapaszkodni, két szettlabdát is hárított, de a kínai a harmadikat már értékesítette, így 6:3-ra megnyerte az első felvonást, amelyben nagyságrendekkel azért nem játszott jobban Áginál – volt tehát okunk a bizakodásra. A soltvadkerti teniszező második szettbeli teljesítményét látva pedig kimondottan örülhettünk – legalábbis egy ideig. Egyetlen könnyű labdát sem adott Csengnek, ő maga viszont támadott kegyetlenül, és 2:1 után el is vette riválisa szerváját. Sőt már 4:1-re vezetett, és a kínainak vért kellett izzadnia ahhoz, hogy egyáltalán hozni tudja adogatójátékát.

De hozni tudta. És a következő gémet is, és az azután következőt meg az azt követőt is. Nem beszélve az azután következőről.

Szávaynak ugyanis valamiért megtört a koncentrációja 4:1 után. Lerövidültek az ütései, újra hibázni kezdett, és Csengnek nem is kellett ennél több. Még Áginak is jutott bréklabda a játszma hajrájában, de sem azt nem tudta kihasználni, sem a saját adogatásai után nem tudta irányítani a játékot. Kulcsszituációkban rossz döntéseket hozott, és a hajrában sem tudott újítani – a kínai az utolsó öt játékot behúzva 6:4-re megnyerte a második játszmát, és ő jutott be a legjobb nyolc közé, ahol az „újjászületett” cseh Nicole Vaidisová lesz az ellenfele.

Kár ezért a vereségért. Cseng nagyon jól játszott, ezt nem lehet vitatni, amint azt sem, hogy annak idején a cseh Petra Kvitová is remekül teniszezett a Roland Garros harmadik fordulójában Ági ellen. Legfőképpen mindketten jobban teniszeztek, mint a magyar lány – le is győzték azzal együtt, hogy mind képességek, mind a világranglista-helyezés alapján ő számított esélyesebbnek.

Így állunk hát egyelőre Szávay Ágnessel: úgy tűnik, ha aktuális ellenfelének istenigazából kijön a lépés, még nem tudja felvenni vele a küzdelmet, nem sikerül rákényszerítenie az akaratát, nem tud – mondjuk – egy teljes szetten keresztül egyenletesen magas színvonalon játszani, végig „harapni” és még jobb teljesítményre sarkallni önmagát – pedig talán nem kellene megelégednie azzal, hogy Cseng ellen sem teniszezett rosszul. Tudása, képességei azonban megvannak ahhoz, hogy még jobb legyen – a többi pedig csak idő és türelem kérdése. Ezekből – főleg az utóbbiból – pedig remélhetőleg van elég.