Mostanra elfogyott a tisztelet

Dvéri Zsolt közeledik 350. élvonalbeli mérkőzése felé, így rosszindulattal sem állítható, hogy híján lenne a tapasztalatnak. A négyszeres válogatott középpályás játékintelligenciájával messze kiemelkedik a magyar átlagból, ha valaki, ő valóban meg tudja állapítani, melyik fiatalban „mocorog” tehetség.

Immár tizenöt esztendeje annak, hogy tizenhét évesen felkerült a Videoton első keretéhez. Emlékszik arra, hogy akkoriban az idősebb futballisták miként fogadták a fiatalokat?

Abban az időben nagyobb tisztelet övezte az idősebb labdarúgókat, de ezzel aligha mondok újdonságot – felelte Dvéri Zsolt. – Megtisztelve éreztem magam, hogy ott lehetek az öltözőben, tudtam, mit engedhetek meg magamnak, és mit nem. Mostanra ez a bizonyos tisztelet mintha elfogyott volna…

Mikor volt könnyebb odakerülni egy első osztályú csapathoz: amikor Dvéri Zsolt volt fiatal, vagy most?

Egyértelműen most. Jó néhány klubnál a fiatalítást helyezik előtérbe, nem kell úgy megküzdeni a lehetőségért, mint annak idején. Tizenöt esztendeje egy harminc körüli játékos nem számított öregnek, most az egymás közötti futballban egy huszonöt éves futballista szinte biztosan az idősebbek csapatába kerül. Elég egy-két jó meccs, és máris válogatott lehetsz, korábban ehhez meghatározó embernek kellett lenned a klubodban.

Lát olyan tehetséget Székesfehérváron, aki ma még ismeretlen a közvélemény előtt, de rövid időn belül az FC Fehérvár kezdő tizenegyébe is bekerülhet?

Nevet inkább nem mondanék, csak annyit, hogy vannak tehetségeink, és biztosan lesz közülük olyan, aki sokra viszi. Csak legyen meg bennük a kellő alázat a futball iránt, tegyenek meg mindent azért, hogy valóban jó játékosokká váljanak.