Labdás kalandtúra az Alpokban (folytatás)

mir Skomina, a meccs negyedik játékvezetője; főnöke, Manuel Mejuto González meg hitt neki, és a nézőtérre küldte a két trénert. Hickersbergernek – utóbb kiderült – ezek voltak az utolsó pillanatai az osztrák kispadon, Löw pedig a száműzés folyományaként a következő mérkőzésen, a Portugália elleni negyeddöntőn is csak a nézőtérre kapott belépőt.

Csak az álmok törtek ketté

Reménykedtek, hogy futballban is újra La Grande Nation, azaz nagy nemzet lesznek, ehelyett jött a La Grande Faillite, a nagy bukás. A francia válogatott a vbezüst után az Eb-n győzelem nélkül búcsúzott, sokak szerint azért, mert az olaszok elleni, a továbbjutásról döntő meccsen a tornán talán legjobb játékosa, Franck Ribéry tíz perc után kivált. Ráadásul ő szabálytalankodott Gianluca Zambrottával szemben, mégis az ő térde fordult ki. Az első hírek térdkalácstörésről szóltak, utána finomítottak ugyan a diagnózison, de a következő legalább nyolc hétben így sem futballozhat a Bayern München középpályása.

Túl hosszú sprint

Slaven Bilic talán egész játékospályafutása során nem sprintelt akkorát, mint a Horvátország– Törökország negyeddöntő 119. percében. Negyvenméteres rohanás végén cserejátékost, masszőrt, segédedzőt jócskán lehagyva érkezett meg a gólszerző, Ivan Klasnic nyakába. A bírónak nem kis erőfeszítésébe került, hogy partjelzői segédlettel kituszkolja a pályáról a nem odavaló tucatnyi horvátot. Bilic ment le utolsóként. Két és fél perccel később Törökország egyenlített, majd tizenegyesekkel továbbjutott. Az összeomló Bilic látványosan gesztikulálva kért magyarázatot, miért hoszszabbított olyan sokat Roberto Rosetti, holott magában pontosan tudta a választ: kissé hoszszú volt az a gólöröm. Talán megfordult a fejében, minden másként alakul, ha csak húsz métert sprintel…

A legfurcsább ítélet

A torna alighanem legkülönösebb játékvezetői ítélete volt, amikor Lubos Michel szlovák bíró az orosz–holland negyeddöntő rendes játékidejének utolsó pillanataiban felmutatta a második sárga, aztán a piros lapot az orosz Gyenisz Kologyinnak, majd kifutott asszisztenséhez, és rövid egyeztetést követően jelezte: visszavonja a döntést. A partjelző arról tájékoztatta kollégáját, hogy mielőtt az orosz védő szabálytalankodott Wesley Sneijderrel szemben, a labda már túlhaladt az alapvonalon. Ha Kologyint valóban kiállítják, az oroszok talán nem is tudtak volna oly könnyen túllépni a hosszabbításban a hollandokon (az 1–1-re végződő kilencven perc után kettőt rúgtak a ráadásban).

Andrjusa királysága

Jött, látott, győzött – aztán persze veszített, mert az orosz is csak ilyen típus, a győzelmet egyébként is nehezen dolgozza fel.

Tulajdonképpen ez történt a szbornajával az elődöntőben a hollandok negyeddöntős tönkreverése, Andrej Arsavin gálaelőadása után. A Zenittel az idén UEFA-kupát nyerő támadó Frank Leboeuf csoportkörös jóslatát valóra váltva szétzilálta az 1998-as világbajnok szerint az oranje leggyengébb részének számító hátsó alakzatot: egy-egy gólpasszt és gólt jegyzett a hoszszabbításban.

Bűn és bűnhődés

A legalávalóbb – nem csak szerintünk, a negyeddöntős spanyol szurkolóhad szerint is. Mit érdemel az a bűnös, aki egy szabályos szerelés és félperces oldalvonalon túli fetrengés után hernyó módjára visszakúszik a pályára, s a „nagy halált” eljátszva így akasztja meg a létszámfölényes spanyol ellentámadást? Verést. Vagy körülbelül 15 ezer spanyol szurkoló megvetését, füttyét. Esetleg azt, hogy a tizenegyespárbaj során hibázik. Tudtunkkal csak az első tétel nem teljesült – de még összejöhet. Majd kiderül Antonio Di Natale későbbi karrierjéből.