Labdás kalandtúra az Alpokban

Könnyes nyitányKönnyes nyitány

Alexander Frei könnyei mindent elárultak arról, milyen csapásként élte meg a csehek elleni nyitó meccs első félidejében elszenvedett sérülését. A Dortmund 28 éves svájci támadója talán pályafutása legnagyobb lehetőségeként tekintett a hazai rendezésű tornára, amelyen honfitársai tízezrei előtt vezethette volna sikerre csapatát – dicsőség helyett azonban maradt neki a keserűség és a tehetetlenség érzése. Amikor a Zdenek Grygerával történt szerencsétlen ütközése nyomán sírva lebicegett a pályáról, pontosan tudta, számára ez volt az Eb utolsó pillanata. S alighanem a válogatott sorsát is ez a momentum pecsételte meg.

Szabályismeretből jeles

Gól volt! Nem volt gól! De gól volt! De nem volt gól! De gól volt, mert az én papám erősebb!

A fenti, akadémiai jellegű vitát Ruud van Nistelrooy lövése váltotta ki a holland–olasz mérkőzésen. A fél világ szerint a támadó lesen állt, a másik fele meg amondó, szabályosan lőtt a kapuba. Az indulatokat az korbácsolta fel, hogy a felugró védő, Christian Panucci ütközött saját kapusával, Gianluigi Buffonnal, és kipenderült a pályáról. Van Nistelrooy előtt így már csak Buffon maradt, ami, ugye, leshelyzetnek számított volna, ha a bíró nem minősíti játékban lévő személynek az alapvonalon túl fekvő Panuccit. De annak minősítette, és megadta a gólt. A hollandok nyertek, az olaszok kikaptak, a világ meg Stefan Wittberg partjelzőnek köszönhetően már tudja, hogy létezik ilyen szabály is.

Oroszvész – Villa-trió

Oroszország sírva fakadt, amikor David Villa harmadszor is Igor Akinfejev kapujába terelte az Europasst az Európa-bajnokság első ötgólos meccsén, majd letörölte könnyeit, és újra mosolyogott – amíg ismét útjába nem került a valenciai, illetve csapata. Előbbit legyűrte, utóbbit nem: a spanyolok első számú csatára combizomhúzódás miatt a 34. percben kiszállt az elődöntős párbajból, az ibériaiak azonban nélküle is újfent megnyitották a gólcsapot.

Lökést adó lökés

Azt hittük, csapatát a mélybe taszítja Bastian Schweinsteiger, midőn a horvátok ellen a 92. percben, a vereség (1–2) tudatában piros lapot érően ellökte az eset után állítólag Jászai-díjra felterjesztett Jerko Lekót. Csakhogy ez a mozdulat inkább a németnek adott jelentős lökést. A következő meccsen a díszpáholyban eltársalgott Angela Merkel kancellár asszonnyal, aztán a negyed- és elődöntőben hasznosította a hallottakat. Két góljának (egy-egy vezető és egyenlítő) és két gólpasszának (Miroslav Klosénak és Michael Ballacknak) köszönhetően játszhatott 1996 után ismét Eb-döntőt a Nationalelf.

Vízválasztó tizenegyes

Siránkozhatnak ugyan az olaszok a spanyolok elleni negyeddöntőbeli kudarc miatt, de igazság szerint már azt is csak óriási szerencséjüknek köszönhetik, hogy egyáltalán odáig eljutottak. Pontosabban Adrian Mutu elhibázott büntetőjének és Gianluigi Buffon csodálatos reflexeinek. Ha az olasz–román mérkőzés 81. percében, 1–1-nél a támadó lövését nem védi hatalmas bravúrral a Juventus kapusa, Itália már a második csoportmeccs után búcsúzott volna. S nem mellékesen: a „halálcsoport” leggyengébb tagjának tartott Románia fél lábbal a negyeddöntőben érezhette volna magát. Ezt figyelembe véve kijelenthetjük: a másodperc tört része alatt lejátszódó eseménysor alapvetően befolyásolta a C-csoport végeredményét.

Mesterművekre műremek

Két holland mesterművet (Olaszország 3–0, Franciaország 4–1) csak egy műremek koronázhatott meg, olyan gól, amilyet Wesley Sneijder rúgott a franciáknak. Robin van Persie passza után az átvétellel megtáncoltatta Jérémy Toulalant, aztán 21 méterről kilőtte a jobb felső sarkot. A csoportkör legszebb gólja volt, az UEFA hivatalos oldala „csak” a torna – sorrend nélküli – tíz legszebb találata közé sorolta. Akkor az 1988-as diadalmenet megismétlésében bízó Hollandia azt hitte, június 29-én narancssárga lesz az ég Bécs felett, de már a negyeddöntőben megérkezett Oroszország és a vörös köd.

Két centiméter

Petr Cech a svájciaktól nem kapott gólt. A portugáloktól hármat is, de igazából egyikért sem hibáztatható. Nem bombaformában, hanem csak megbízhatóan védett, de nem volt ember a földkerekségen, aki hitte volna, hogy a törökök is hármat lőnek neki – merthogy tizenhat perccel a lefújás előtt a csehek 2–0-ra vezettek, és továbbjutásra álltak. Arda Turan ugyan szépített, de öt perccel a vége előtt még mindig megvolt az előny. Aztán jött az a beadás: Cech felugrott a labdáért, ahogy már ezerszer tette, ám kiejtette Nihat Kahveci elé – ahogy még egyszer sem. A török köszönte szépen, belőtte, majd néhány másodperccel később egyedül húzott kapura. Egyre csak közeledett, már a tizenhatos előtt járt, lőtt – és a labda a lécet érintve a kapuba vágódott. Csak két centin múlt Csehország kiesése… Cech hibája ellenére jó kapus, és a jó kapusnak szerencséje van. De néha nincs.

Felültetett kapitányok

„Égbekiáltó igazságtalanság” –mondta utóbb Josef Hickersberger, az osztrákok szövetségi kapitánya, miután német kollégájával, Joachim Löwvel nóvumként kettős kiállítást hoztak össze a Németország– Ausztria csoportmérkőzésen. Állítólag üvöltöztek egymással, legalábbis ezt vélelmezte Da- >>>