lövési arány elárulta, ki ho gyan futballozott az első 45 percben.
Joachim Löw kapitány így sem a támadósort, hanem a védelmet próbálta acélosabbá tenni (a bizonytalan Lahm le, az első két csoportmeccsen botrányos Jansen be), de ezzel semmi sem változott. Így egy másik müncheni ütközött az élő falba. Merthogy a spanyolok kiválóan lezárták a passzsávokat, a szabálytalanságoktól sem riadtak vissza, szórványos ellencsapásaik pedig sokkal több veszélylyel kecsegtettek, mint az ötlettelen német akciók.
Negyedóra sem kellett az újabb átszervezéshez, a 4–4–2re való áttéréséhez (a szentségtörés dacára Löwtől az igazi bátorság Ballack lecserélése lett volna…). Kevin Kuranyi beszállásával élet költözött a német támadásokba, de a gól elmaradt. A futballtörténelemnek pedig még nem volt olyan Ebdöntője, amelyet rúgott gól nélkül meg lehetett volna nyerni. Németország, ahogyan eddig minden második Eb-fináléját, a hatodikat is elveszítette, Spanyolország pedig 44 év elteltével ismét a kontinens urának vallhatja magát.
