Ha csak a fellobogózott autókon múlik, 5–1-re nyeri meg Németország az Eb-elődöntő első mérkőzését Törökország ellen – derült ki reprezentatív felmérésünkből, amit badenweileri szálláshelyünk, illetve a német–svájci határ közötti 30 kilométeren végeztünk. Persze ez csak komolytalan játék, bár a gólzápor folytatása is lehetne a két együttes eddigi svájci párharcainak: az 1954-es világbajnokságon kétszer is találkoztak, és az NSZK előbb (0:1 után) 4:1-re, majd 7:2-re kiütötte a törököket.
Dacára Joachim Löw német kapitány ígéreteinek, most nehéz lenne elvárni a gólfesztivált, az óvatosság már a meccs előtti napon is tetten érhető volt. A Lago Maggiore melletti Asconában székelő németek például már nem csupán a főhadiszállásukat vették körül fallal (meg helyenként barátságtalan, még a fényképezőgépre is szinte fegyverként tekintő biztonsági őrökkel), hanem a tenerói edzőpályájukat is. A portugálok ellen is hasonló volt a helyzet, de akkor német bulvárújságírók még megtalálták a rést a pajzson (más kérdés, hogy milyen lelkületre vall kifecsegni és közölni a győzelemmel kecsegtető titkokat…), most viszont Löw nem ismert kegyelmet. A centerpályáról átvitte a tréninget a „kettesre”, ami az edzőközpont vezetői szerint „kifigyelhetetlen”. Így aztán hitelt érdemlően csak annyi biztos, hogy a 23 kerettag közösen gyakorolt, de hogy a Nationalelf milyen felállásban (4–5–1, 4–4–2, esetleg 4–3–3) és főleg kikkel kezd (a három védekező középpályásból – Thomas Hitzlsperger, Torsten Frings, Simon Rolfes – kettő játszik), nehéz megjósolni.
Bár erre meg a törökök mondják azt, hogy jó lenne, ha nekik ilyen apróságokkal kellene foglalkozniuk. A bázeli sajtóközpontban viccelődő kollégák szerint egyelőre csak az biztos, hogy Fatih Terim kapitány és segédei játéklehetőséghez jutnak, a többiek sorsáról meg az orvosi stáb, illetve az UEFA dönt. A törökök zokon vették, hogy az UEFA elutasította a Volkan Demirel eltiltása miatt benyújtott felleb-
folytatás...
