Botrány! – harsogta a svájci Blick főcíme, miután kiderült, hogy a vasárnapi bécsi finálét az olasz Roberto Rosetti dirigálhatja. A derék vendéglátók inkább Massimo Busaccára bízták volna a sípot, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az újsághoz hasonlóan a bíró is svájci. Azt persze elfogultság nélkül állapíthatta meg a lap, hogy Rosetti nem élete formájában dirigál ezen az Európabajnokságon. Eddig három mérkőzésen kapott lehetőséget, ám ebből kettőn főszerep jutott neki. Ez pedig nem feltétlenül érdem, mivel bíróról van szó.
1. Svájc–Csehország (0–1).
Minden mezőnybeli ítélettel a svájciaknak kedvezett – ezt csak mi rójuk fel hibaként, a Blick az efféle apróságot simán figyelmen kívül hagyta. Annál nagyobb vihart kavart, hogy a csehek gólja után Tomás Ujfalusi tizenhatoson belüli kezezéséért nem ítélt büntetőt, így a nyitó meccsen a házigazda pont nélkül maradt.
2. Oroszország–Görögország (1–0). Nem elég, hogy a görög
csapat szokásos semmitmondó futballját nyújtotta, amikor egyszer végre átment a felezővonalon (a 87. percben…), mi több, Angelosz Hariszteasz révén gólt is rúgott, signore Rosetti azzal a lendülettel megakasztotta az össznépi dzsemborit, a gólpasszadó Theofanisz Gekaszra mutatva les miatt nem adta meg a találatot. Ha hiszünk a tévéfelvételeknek, akkor tévesen.
3. Törökország–Horvátország (1–1, tizenegyesekkel a törökök jutottak a négy közé). A
bécsi stadion lelátóján nekünk is feltűnt, hogy Rosetti egy pillanattal az utolsó elrontott tizenegyest követően átölelte a hibázó Mladen Petric vállát. Szerintünk ez vállalható emberi gesztus, a svájci lapok szerint viszont a részrehajlás jele. Az mondjuk kétségtelen, hogy a játékvezető utazott a törökökre, rengeteg sárgát osztott ki, így az elődöntőben a korábban kiállított kapus mellett három játékos is eltiltását tölti. Az első félidőben akadt egy büntetőgyanús szituáció is, akkor a horvát Josip Simunic megmozdulását engedte tovább Rosetti.
A fenti esetekkel természetesen szembesítették a játékvezetőt, ha már az UEFA megengedte, hogy döntős részvétele kapcsán nyilatkozhasson.
„Egyáltalán nem érdekelnek az újságírók és a szurkolók kritikái – fogalmazott nem túl bölcsen Rosetti. – Én tiszta lelkiismerettel fekszem le éjszakánként, és úgy gondolom, mások is helyesnek látták az ítéleteimet, ha már én vezethetem a döntőt.”
A mások alatt mi leginkább Pierluigi Collinát értenénk, hiszen erős a gyanú, hogy a korábbi klasszis játékvezető lobbizott honfitársa érdekében. Rosetti mindenesetre diplomatikusan fogalmazott.
„Ez nem az én sikerem, hanem az egész olasz bírói karé. Azt sem bántam volna, ha nem kapok több szerepet a tornán, hiszen akkor válogatottunk legalább elődöntőt játszana” – szerénykedett Rosetti, aki azért vélhetően igencsak szomorkodna az újabb menetelés miatt, hiszen két éve éppen az olaszok világbajnoki sikere miatt maradt le a végső meccsekről.
Pedig akkor még jól is bíráskodott – ám úgy fest, most ez számított a legkevésbé.
