A kapitány jobb keze

Kora alapján – nem mintha 28 esztendősen idős lenne – a harmadik olimpiájára is készülhetne a kézilabdázás szinte minden eleméhez értő irányító-átlövő, neki mégis ez lesz az első. Húszesztendősen, a sydneyi olimpiai évében, de a játékok után került be Norvégia válogatottjába, amikor pedig 24 volt, honfitársaival nem jutott ki Athénba.

A totális játék megtestesítője

Gro Hammerseng akkor mutatkozott be világversenyen kék-piros nemzeti színekben, amikor Magyarország az utóbbi évtizedek legszebb diadalát aratta, és akkor tett szert világhírnévre, amikor nekünk a legjobban fájt. Az akkor még szülővárosában, Gjövikben élő játékmestert először 2000 novemberében küldte a pályára Marit Breivik szövetségi kapitány, mivel egy hónapon belül alapemberré vált, elutazhatott a decemberi romániai Európa-bajnokságra. Nekik a hatodik hely jutott, nekünk az első. Hammerseng pályafutását azóta többnyire megnyert Eb-döntők és elveszített vb-döntők kísérik, az ellenfél Oroszország vagy Dánia. A 2001-es olaszországi vb fináléjában az oroszok, a 2002-es dániai Eb végjátékában a dánok múlták felül a Breivik-csapatot – ez az esztendő volt az utolsó év, amikor nem ők nyerték a kontinensbajnokságot, és nem Hammersenget választották a torna legnagyszerűbb kézilabdázójának. A norvégok erőt merítettek balsorsukból, amikor a 2003-as horvátországi világbajnokságon nem tudtak olimpia kvótához jutni. Az elődöntőbe jutás szempontjából kulcsfontosságú magyar–norvég meccset – köszönhetően annak, hogy áramszünet miatt teljes sötétségbe borult a pálya, és egy időre félbe kellett szakítani az ütközetet – még döntetlenre tudták menteni, aztán örömükben körtáncot lejtettek, mintha megfeledkeztek volna róla, hogy így is ők jártak rosszabbul. Az ötödik helyért, az utolsó athéni repülőjegyért zajló csatában nem bírtak a spanyolokkal, így attól a pillanattól kezdve már nem az athéni, hanem a pekingi csapatuk összetételén gondolkozhattak. És meg is tették. A legtöbb riválissal, így Magyarországgal szemben ekkor szereztek egyévnyi előnyt a 2008-as játékokra való felkészülésben, ezt pedig a 2004-es magyarországi Európabajnokságon fényesen kamatoztatták. Félelmetes eredménysorral érkeztek a Budapest Sportarénába, a mieink elleni elődöntőre; az akkor még viszonylag erősnek számító Szlovéniát 41–18-ra gázolták el, amelyhez Hammerseng tíz találattal járult hozzá. Ezt követően 44–29-re győztek le bennünket Hammerseng kiváló játéka és hat gólja segítéségével, minden idők egyik legsúlyosabb vereségét mérve Magyarországra. 2004. december 18át csak azért nem tartjuk számon a magyar kézilabdázás Mohácsaként, mert december 19-én Kiss Szilárd együttese poraiból feltámadva legyőzte Oroszországot a bronzmeccsen. Néhány órán belül pedig a Hammerseng vezérelte Norvégia először jutott fel a csúcsra, 27–25-re verve meg a dánokat a döntőben. Gro Hammerseng négyszer talált a hálójukba, de messze nem csupán a góllövés a feladata.

Ő a totális kézilabdázó megtestesítője. Egyformán ért a támadáshoz és a védekezéshez, 180 centis magasságát minden szempontból remekül kihasználja, erős, de gyors is, jól lő, jól cselez és jól lát a pályán, helyzetfelismerésben és kreativitásban pedig nincs párja Skandináviaszerte. Talán csak egyetlen gyengéje van: nagyon sérülékeny. A 2003-as világbajnokságon hátfájása miatt nem tudta százszázalékosan szolgálni csapatát, a 2005-ös vb-t hosszan elhúzódó térdbántalmai miatt ki kellett hagynia – meg is látszott a norvégok szereplésén, a kilencedik helyen kötöttek ki, igaz, több kulcsemberük hiányzott.

A 2006-os svédországi Európa-bajnokságon a döntőben Hammerseng azért nem tudott hozzátenni a játékhoz, mert korán a kispadra kellett ülnie sérülés miatt. De a csapategységben ekkor már tökéletes szintre jutó norvégok nélküle is megoldották a feladatot, legyűrték az oroszokat az első olimpiai kvótáért folyó fináléban. Legjobbjukat nemcsak az arany kárpótolta, hanem az is, hogy újfent megszavazták az Eb legjobb kézilabdázójának. Oroszország egy év múlva tudott revánsot venni, a 2007-es franciaországi világbajnokság végjátékában jobbnak bizonyult Marit Breivik csapatánál.

Becsülettel tanult, mert készül a civil életre is

A szövetségi kapitány Hammersengre a pályán és azon kívül is bármikor számíthat. A norvégok rendkívül sokat adnak arra, hogy játékosaikat is bevonják a fontos döntések meghozatalába, a célok kitűzésébe, az eredmények értékelésébe, a hibák megkeresésébe – ők így tudnak erős motivációs hátteret adni a csapatnak. Létrehozták a játékosok tanácsát a válogatotton belül, Hammerseng mint csapatkapitány a vezetője, elsősorban ő egyeztet minden fontos kérdésben a szövetségi kapitánnyal.

A játékosoknak jó dolguk van, s nem csak azért, mert a norvégoknak minden más nemzetnél jobb az anyagi hátterük. Amellett, hogy sok tudományos vívmányt felhasználnak a siker érdekében, a kézilabdázók számára minden segítséget megadnak a sport mellett is. Így tették lehetővé Hammerseng számára, hogy marketing- és médiatanulmányait becsülettel elvégezze, élsportolói pályafutása végén elkezdhesse civil életét.

Kinyitná a kínai börtönök kapuit

Gro Hammerseng amúgy is igen aktív a pályán kívül is. Az idén áprilisban például az Amnesty International kampányába szállt be, melynek célja, hogy a leendő olimpiai helyszínen, Kínában érvényesülhessenek az emberi jogok, a börtönök kapui pedig megnyíljanak a kommunista egypártrendszer üldözöttei előtt. A norvég kézilabdázó a hűség mintaképe is, 28 éves koráig két klubja volt mindössze: a Gjövik, ahol nevelkedett és a dán Ikast, ahol a legutóbbi szezont befejezte. Nem is nagyon akart messzire szakadni hazájától, számára a család és a barátok közelsége kiemelten fontos.

Meg az olimpiai győzelem is. De bármilyen remek adottságú kézilabdázó, lesz még ilyen a mezőnyben. Görbicz Anita és Tóth Tímea képességei semmivel sem rosszabbak, a mieinken is múlik, hogy Hammerseng és Norvégia lesz-e Peking legjobbja. Van miért visszavágniuk a magyaroknak, és mivel a két együttes más-más hatos csoportban lesz, a negyeddöntőben, az elődöntőben, netán a döntőben jöhet el az alkalom.