Továbbjutás után búcsú

Az oroszok elbúcsúztak.

Természetesen nem az Európa-bajnokságtól, hanem a kisvárostól, ahol két héten át készültek, és ahol mindennap hatalmas táblák fogadták őket a bevezető utakon: Leogang köszönti az orosz válogatottat. Valamennyi ausztriai vagy svájci település magáénak érzi az ott elszállásolt csapatot, így az edzés végén a hangosbemondó oly elcsukló hangon köszönt el a híressé váló vendégektől, hogy még a szomszédban legelő tehenek is majdnem elpityeredtek.

Pénteken Bázelbe költözik a Hiddink-alakulat, hiszen másnap a hollandok ellen játszik negyeddöntőt.

Negyeddöntőt, holott már az is meglepetésszámba ment, hogy – az angolokat (nem kis szerencsével) megelőzve – a szbornaja kijutott az Európabajnokságra. Sok esélyt itt aztán már tényleg nem adtak neki a szakemberek, pláne a spanyolok elleni 4–1-es vereség után. Holott egyáltalán nem játszott rosszul az orosz csapat, de a felforgatott védelem sorra kapta a buta gólokat, amire a támadók csak kapufákkal tudtak „reagálni”. Guus Hiddink tanult hibájából, a görögök ellen már nem kísérletezgetett, és az 1–0 tökéletesen megfelelt minden orosznak. A csoportküzdelmeket záró ki-ki meccsen pedig az együttes tényleg mindenféle megerőltetés nélkül lefutballozta a favoritnak vélt svédeket.

Ezért aztán egyáltalán nem lepett meg minket, hogy Leogangban majdnem annyi újságíró fogadta a csapatot, mint amennyien az olasz sajtótájékoztatón vannak. A gyakori angol és német szavakból persze gyorsan kiderült, hogy a külföld is egyre inkább érdeklődik az eddig némiképp lekezelt válogatott iránt. Hiddink kapitány remek PR-szakemberként szívesen adott interjút mindenkinek, de a feltételeket azért ő szabta: előbb hollandul, németül, végül angolul válaszolgatott, ám a csevegés hosszát illetően nem ismert tréfát, a harmadik kérdést már homlokát ráncolva (Csak kettőről volt szó! – felkiáltással) rendre visszautasította.

Szigorú ember, na.

Az persze most egyáltalán nem zavarta, hogy mindenki lazábban vette az edzést. A svédek elleni meccset voltaképpen eldöntő Andrej Arsavin például a befejezésként rendelt tizenegyesrúgásoknál már csak a fűben heverészett, esze ágában sem volt lépni az elgurult labdák után. Ugyanilyen passzív volt az autogramosztásnál és a vegyes zónában is – előbbiért a szurkolók, utóbbiért az újságírók morogtak kicsit, de nagy ügyet ilyen csekélységekből most nem szabad kreálni.

A 140 millió orosz számára a válogatott most mindenek felett áll, hiszen Európa-bajnoki csoportból húsz éve nem jutott tovább a csapat. Akkor egészen a döntőig verekedte magát a Valerij Lobanovszkij irányította szovjet együttes, ám ott 2–0-ra kikapott Hollandiától – Marco van Basten akkora gólt rúgott, hogy szegény Rinat Daszajev még akkor is kábán állt, amikor a hollandok már arannyal a nyakukban buliztak.

A szerda esti történelmi szá-