A spanyol–görög összecsapás tétnélküliségét több dolog is jól példázta: egyrészt a jegyüzérek a korábbi meccsekhez képest jóval olcsóban árulták a találkozóra szóló belépőket, másrészt Luis Aragonés a várakozásnak megfelelően tíz helyen is változtatott a svédek ellen pályára lépő együttesén, amelyből Andrés Iniesta maradt meg hírmondónak.
A görögöket maximum az motiválhatta, hogy címvédőként nem akartak szégyenszemre nyeretlenül, szerzett gól nélkül búcsúzni a tornától. Ennek ellenére a spanyolok kezdeményeztek többet, a fehér mezesek eleinte kis túlzással úgy játszottak, mintha 0–0-s döntetlennel továbbjuthattak volna. Igaz, Sergio Garcíáékra sem lehetett azt mondani, hogy kihajtották magukat, noha néhány spanyol cserének ez remek lehetőség lett volna, hogy bejátssza magát az együttesbe. Az első félidő hajrájában aztán régen látott eseménynek lehettünk szemtanúi: Görögország gólt szerzett. Négy évvel ezelőtt a pontrúgások utáni beívelésekből veszélyeztettek leginkább a hellének, és most is egy szabadrúgást követően szereztek vezetést. Nem véletlen, hogy a gólszerző Angelosz Hariszteasz, a Nürnberg támadója először Antoniosz Nikopolidiszhez rohant a gól után: a kapus utolsó válogatottbeli mérkőzésén szerepelt.
Búcsúja azonban igencsak szomorkásra sikeredett, mivel Rubén de la Red és Daniel Güiza góljaival Spanyolország végül megfordította a mérkőzést.
1. FÉLIDŐ
1–15. PERC
A csoportkör végére népszerűvé vált a 4–2–3–1-es felállás: az idei Európa-bajnokságon a portugálok léptek pályára elsőként ebben a formációban, szerda este pedig már Otto Rehhagel és Luis Aragonés is így küldte pályára – fölöttébb felforgatott – csapatát. Igaz, már az első percekben úgy tűnt, a játékosok nem tartják szigorúan a kezdés pillanatában oly világosan kirajzolódó alakzatot, és a kezdeti lelkesedés sem tartott sokáig; a játék izgalmak nélkül folyt.
15–30. PERC
A két együttes nem cáfolt rá az előzetes várakozásra, így a közönség kifejezetten alacsony színvonalú és gyenge iramú mérkőzésnek lehetett szemtanúja. A spanyol „tartalékcsapat” valamivel aktívabbnak bizonyult a két korábbi találkozón gólt sem szerző ellenfelénél, ám a selección hiába próbálkozott hosszú keresztlabdákkal – főleg a védelem bal oldaláról a középpálya jobb szélére –, támadásaiban továbbra sem érződött az átütőerő.
30–45. PERC
Bár a spanyol játékosok határozottan állították, nem veszik félvállról az utolsó csoportmeccset, ennek semmiféle bizonyítékát sem adták az első játékrészben. A görögök valamivel egységesebbnek tűntek, s ami még fontosabb, a büntetőterület környékén is határozottabban játszottak: ahogy négy évvel ezelőtt Portugáliában, ezúttal is Angelosz Hariszteasz sietett a „kalózhajó” segítségére. Persze Eb-címig már biztosan nem vezeti a csapatot…
1–15. PERC
Luis Aragonés a szünetben felrázta az első félidőben visszafogottan teljesítő legénységét, a spanyolok a fordulás után jóval erőszakosabban vetették magukat a játékba. Ám a görögök hiába hagytak viszonylag nagy területet a széleken, a középpályán oly magabiztos ibériaiak az ellenfél térfelére érve középen erőltették a támadásokat – így azonban a saját tizenhatosuk előtt tömörülő fehér mezesek könynyedén választották el őket a labdától.
15–30. PERC
Ha más nem is, az feltétlenül a selecciónt dicséri, hogy a második játékrész közepén megállította a görög válogatott támadásait, tetszetős góllal egyenlített, majd perceken át nem engedte át ellenfelét a felezővonalon. A góllövés kényszere viszont nem nyomta Daniel Güizáék vállát, nem vállaltak felesleges kockázatot: „öreguras” próbálkozásaik semmiben sem emlékeztettek a korábbi meccsek lehengerlő játékára.
30–45. PERC
Ahogyan az lenni szokott, a középpálya elveszítette jelentőségét az utolsó percekre, a játék tehát a két tizenhatos előtti területre koncentrálódott. Minthogy a támadásokba mindkét oldalon csupán két-három játékos kapcsolódott be, a kapuhoz csak nagy védelmi hiba révén kerülhettek közel a támadók – Daniel Güiza a lefújás előtt éppen ezt használta ki. Bár Spanyolország ezúttal gyengébben teljesített, hibátlanul jutott a legjobb nyolc közé.