Jöjjenek a fiatalok!

Állítólag volt valami kon cepcionális különbség a vezetőség és az ön tervei között. Azért könnyen megegyeztek?Állítólag volt valami kon cepcionális különbség a vezetőség és az ön tervei között. Azért könnyen megegyeztek?

Abban voltak különbségek, hogy a csapat játékereje lesz-e olyan, mint az elmúlt években, és ha lesz, akkor azok a célok, amelyeket az elmúlt években kitűztek elé, most elérhetők-e – válaszolt a kispadon Rátgéber László helyét elfoglaló 44 éves szakember, Fűzy Ákos. – Azt javasoltam, hogy ha már Laci elment, próbáljunk meg a helyi erőkre támaszkodva a fiatal játékosoknak több teret adni, még az eredményesség rovására is. Ebben volt egy kis vita, aztán abban maradtunk, megpróbáljuk a csapatot annyira megerősíteni, hogy az eredmények se maradjanak el, de közben a fiatalok is lehetőséghez jussanak. Elég nehéz volt ezt összehangolni, valójában ezért nem írtam alá a tárgyalások megkezdését követő egy-két napon belül, ezen vívódtunk idáig.

Örül ennek a lényegesen több felelősséggel járó lehetőségnek, vagy csak szükségszerűségből vállalta el?

Nem szükségszerű, örülök neki, csak a módnak, ahogy megtörtént, annak nem. Lehet, hogy hülye kijelentés, de még tíz évig el tudtam volna képzelni magam Rátgéber László mellett mint másodedző egy nívós pécsi női kosárlabdacsapatnál. De ha már így alakult, kézenfekvő és nyilvánvaló volt, hogy felkérnek, és az is kézenfekvő és nyilvánvaló volt, hogy nekem ezt el kell vállalnom.

Mi lesz az utánpótlásban eddig betöltött pozícióival?

Valójában már a legutóbbi szezonban sem dolgoztam a fiataloknál, mert annyi munkám volt a felnőttcsapat mellett. Nem vagyok pótolhatatlan, úgyhogy megoldjuk ezt is. A problémát az okozza, hogy a másodedzői posztra Zseljko Dokics a jelölt, és ha elvállalja, nagyon jó szakember eshet ki az utánpótlás-nevelésből.

A távozó Rátgéber Lászlóval szinte összenőttek, így nyilván a kosárlabdával kapcsolatos filozófiájuk is megegyezik. Adja magát, hogy kinevezésével minden marad a régi kerékvágásban, de csak megkérdezem: várható-e bármiféle változás a Pécs játékstílusában?

Azért tizenhárom év az tizenhárom év, a játékfelfogásomat alapvetően meghatározta a Lacival együtt töltött idő. Úgyhogy remélem, a szervezettség a támadásban, a kemény, határozott és fegyelmezett védekezés, valamint a küzdeni tudás továbbra is jellemző lesz a MiZo Pécsre. Apróbb taktikai változtatások képzelhetők csak el, amelyek elsősorban a támadójátékot érintik. Ha egy mondatban kell megfogalmaznom, szeretnék kicsit nagyobb szabadságot adni a játékosoknak.

Apropó, játékosok: a szurkolókat leginkább ők érdeklik, így arra kérem, vázolja, amennyire most tudja a következő évad keretét.

Vannak a maradó, szerződéssel rendelkező játékosaink, Iványi Dalma, Heller Anita, Somogyi Andrea, Vajda Anna és Graziane, vannak az interjú elején említett fiataljaink, Raksányi Krisztina, Sarok Nikolett, Kopácsi Brigitta, Kováts Nóra és Balla Bernadett. A távozó idegenlégiósok helyére kell hoznunk egy magas embert és egy bedobót – bár már van jelölt, nevet nem mondanék, mert még nincs aláírt szerződése. A nagy dilemmánk Fegyverneky Zsófia és Krivacsevics Tijana pótlása; akadnak jelöltek ezekre a posztokra is, de a tárgyalások még a kezdeti szakaszban vannak. Valamennyire szűkíti a kört, hogy olyan magyar játékosokra gondolunk, akik még nem voltak a Pécs alkalmazottai.

Végezetül árulja el: optimista? Lát-e esélyt arra, hogy visszavezesse az együttest a fényes sikerek útjára?

A kötelező optimizmuson túl inkább bizakodó vagyok és izgatott. Nagyon érdekel a munka, amit az elkövetkezendő időszakban végezni kell, de akkor leszek igazából elégedett, ha az irányításom alatt az egyébként magas szinten kosárlabdázó csapatunk tovább tud fejlődni, saját nevelésű játékosaink élni tudnak a lehetőséggel, illetve igényes és lelkes közönségünk szeretetét meg tudjuk őrizni. Ha ezek mellé még egy trófea is párosulna, akkor maximálisan elégedett lehetek.