A téli időszakban, a floridai edző táborban az alábbi mottó szellemében készült a kanadai zseni: „Annyiszor és olyan hosszú ideig a maximális terhelés közelében járni, ahányszor és ameddig az csak emberileg lehetséges.”
Ez a délelőtti tréningen tíz, ötperces hajtást jelent, gatyaszakadtáig, kétperces szünetekkel. Délután huszonnégy, egyperces sprint következett, hatvan másodperces lassú, kímélő szakaszokkal. S persze ezen kívül a »kilométergyűjtő« hoszszabb távok. Az ilyen kurzus a legtöbb kajakost egyszerűen megölné. Adamot úgy kell visszafognia edzőjének, Scott Oldershow-nak. A csodakajakos pulzusa nyugalmi állapotban 38 – percenként, nem másodpercenként –, körülbelül olyan lassú, mint egy hüllőnek. Továbbá az izmokat megbénító savasodás szinte nem is létezik nála, az úgynevezett VO2 maximális értéke pedig – ami azt jelzi, hogy testsúlykilogrammra vetítve hány milliliter oxigént tud hasznosítani a szervezet egyperces, maximális erőkifejtéssel végzett edzés közben – 75 körüli értéket mutat. (Az, aki 60-as mutatót produkál, már elit élsportoló, az amatőr futók VO2-értéke 45 körül van...)
