A siker az éltetője

Nem unja? Hiszen már huszonöt éve kézilabdázik.Nem unja? Hiszen már huszonöt éve kézilabdázik.

Szó sincs róla! Édesapám, aki a nevelőedzőm volt, annyira megszerettette velem ezt a játékot, hogy a kézilabda, s ez nem túlzás, az életem egyik legfőbb értelme lett. El sem tudom képzelni, mit csinálnék, ha nem ezzel foglalkoznék. A másik ok, hogy imádok győzni, csak a siker érdekel, s ezt az élményt társaimnak köszönhetően naponta átélhetem Veszprémben is.

Sokak szerint a sport magas szinten űzhető akkor is, ha valaki nem érzi hivatásának.

Bizonyosan így van, de azért az egészen más.

Nekem profi kapusként elképzelhetetlen, hogy csupán szakmaként beszéljek a kézilabdáról. Minden edzés, minden meccs, minden győzelem fontos, valamennyire tökéletesen fel kell készülni lelkileg és erőnlétileg. A sikerek pedig újra és újra lökést, muníciót adnak a folytatáshoz.

Ezt csapatkapitányként a többiekkel is megérteti?

Az ősszel választottak meg, és ez nagy megtiszteltetés volt. Társaimnak és edzőinknek hasonló a felfogásuk a sportról, mint nekem. Így könnyebb egységet tartani.

Hamarosan betölti a harmincnyolcadik életévét. Meddig lehet képes ilyen magas szinten védeni?

Gyakran hallani, hogy a kapusoknál a kor másként számít, mint a mezőnyjátékosoknál. Ezt sok példa alá is támasztja, ugyanakkor mostanában már nem csupán a kapusok jászanak harmincnyolc-negyven éves korukig. Aki vigyáz magára, ennyi évvel a háta mögött is képes kiemelkedő teljesítményre. Mindegy, hogy kapus, vagy a mezőnyben játszik. Azt nem mondhatom, hogy húszévesnek érzem magam, de öregnek sem. Amíg így érzem, s tudok segíteni a csapatomnak, addig aktív maradok.

Egyszer azonban mégis abba kell hagynia.

Az aktív sportolást igen, a kézilabdát nem. A sportághoz biztosan hű maradok, lehet, hogy edzősködésre adom a fejem, esetleg kézilabda-iskolát szervezek.

Netán festeget…

A kikapcsolódás, a pihenés nem keverendő össze a hivatással. Szívesen festek, de csak kedvtelésből.

Fárasztó volt az évad. Ezt minden játékos elmondja így május-június környékén. Ön viszont nem látszik kimerültnek.

Ennek örülök, de ez csak a látszat. Mindannyiunkat, így engem is megviselt a rettentően feszes versenyprogram.

Gazdag és eredményes pályafutásában hová sorolja ezt az idényt?

A jobbak közé. A klub vezetőivel és Mocsai Lajos edzővel közösen három célt tűztünk magunk elé. A legfontosabb a magyar bajnoki cím visszaszerzése volt, hiszen annak az elvesztése tavaly minden veszpréminek nagyon fájt. A másik kettő a jó európai kupaszereplés és a Magyar Kupa-győzelem volt.

Ebből kettő valósult meg.

Nagyon jól ment a játék a bajnokságban, csoportelsők lettünk az alapszakaszban, aztán a középdöntőben és a

helyosztókon is az élen végeztünk. A BL-kvartettünkből nem jutottunk tovább, de a KEKben kárpótoltuk szurkolóinkat, szponzorainkat és persze önmagunkat is. Az MK-döntőben is volt esélyünk, de a szegediek ellen a saját csarnokukban nagyon nehéz nyerni. Ebben az évadban ez nem sikerült, de egy döntetlent elértünk, és a bajnoki döntő negyedik mecscsén hajszálra álltunk a sikertől.

A KEK-győzelem mellett ne menjünk el szó nélkül. Nagyon szép eredmény, mégsem BL-siker. A különbséget önnek pontosan kell éreznie, hiszen évtizedek óta vezéregyénisége mindenkori csapatának.

A Celjével és a Barcelonával is nyertem BL-t, vagyis tudom, hogy ez mekkora siker, s azt is, milyen hihetetlen erőfeszítés, mennyi akarat, tudás és szerencse kell hozzá. A pályán azonban heten vagyunk, s én csak egy vagyok a csapatból. Nem tagadom, nagyon sokra értékelem a RheinNeckar Löwen elleni KEK-győzelmet, mert ebben a sorozatban is Európa élcsapatai találkoztak, köztük több bajnok. A fináléban pedig mindkét gárda bemutatta a modern kézilabda sok elemét.

Vagyis nem ért egyet a fanyalgókkal?

Nem, mert a Veszprém kiemelkedő eredménye, amelynek elérésében oroszlánszerep jutott Mocsai Lajosnak, nem csupán egyszerű klubsiker, hanem egyben a magyar kézilabda tekintélyét is öregbíti, jó hírét növeli. Ezt vetélytársainknak – klubviszályok ide vagy oda – is el kell ismerniük.

Mi volt a Veszprém titka ebben az évadban?

Rengeteget edzettünk, és a fiatal, valamint a rutinosabb játékosokat jó csapattá gyúrta az edzőnk, akinek pszichológiai érzékét külön is ki kell emelni.

Nagyon sok sajnálatos esemény zavarta meg a finálét. Ön mégis megőrizte nyugalmát, hidegvérét.

Óriási volt a tét, ezen felül a Szeged és a Veszprém rivalizálása sem új keletű. A sportszerűség határát valóban átlépte néhány játékos, akit meg kellett büntetni, de egy-két esetet túlságosan felfújtak. Jobb lenne a helyzet a magyar bajnokságban, ha nem csak két csapat harcolna jó eséllyel az aranyért. Ez a kérdés azonban nagyon meszszire vezet.

Teljesen lecsillapodtak a kedélyek?

Igen, és az lenne a jó, ha így is maradna, mert a cirkusz, a balhé senkinek sem jó. Erről nem is érdemes többet beszélni.

Vége az idénynek. Mit tervez a nyárra?

Sietek haza Szlovéniába a családomhoz.

Haza?

Szlovénia a második hazám, itt élnek a szeretteim, feleségem és Nikola fiam, valamint sok barátom. Ez nem jelenti azt, hogy Szerbiát elefelejteném. A nyáron pedig a családommal a horvát Adriára megyek pihenni, kikapcsolódni.