A Roland Garros férfi egyesé nek keddi negyeddöntője után kialakult az elődöntő álompárosítása az alsó ágon: amint arra számítani lehetett, az egyhuzamban negyedik párizsi elsőségére hajtó spanyol Rafael Nadal és a januári Australian Openen diadalmaskodó szerb Novak Djokovics csaphat össze a döntőért – mellesleg a világranglista második helyéért – pénteken.
Ami a salakkirályt illeti, honfitársa, Nicolas Almagro elleni centerpályás mérkőzésére túl sok szót nem érdemes vesztegetni – leszámítva persze Nadal dicséretét. A mallorcai végig koncentráltan, összeszedetten, pontosan teniszezett, és esélyt sem hagyott ellenfelének, akiről korábban azt mondta, egyike annak a három-négy játékosnak, akik legyőzhetik salakon. Nos, Almagro ezzel az információval felvértezve ha nem is felemelt kézzel, de kissé bátortalanul jött ki a pályára, és kifejezetten megilletődötten teniszezett – nem csoda, elvégre korábban a harmadik körnél sem jutott tovább Grand Slamen. Még parádés adogatásai is cserbenhagyták: összesen három ászt ütött, pedig első négy mérkőzése után már 78nál tartott.
Nadal az első szettben összesen tíz labdamenetet engedélyezett ellenfelének, aki a második felvonásban legalább öt bréklehetőségig eljutott. Más kérdés, hogy a szinte egyáltalán nem rontó, és ezúttal a nyerő ütéseket is szóró mallorcai mindet hárította. Végül egy óra 44 perc alatt, 6:1, 6:1, 6:1-re nyert Nadal, aki a találkozó után még egy kis tortát is kapott, ha már épp kedden volt a 22. születésnapja.
A sorozatban 26. Roland Garros-meccsét nyerő spanyol néhány száz méterrel arrébb, a Suzanne Lenglen-pályán ezzel bőven korelnök lehetett volna, ott ugyanis a 21. életévét épp csak betöltő Djokovics küzdött a 19 éves, mindössze ötödik Grand Slam-tornáján szereplő lett Ernests Gulbis ellen – és igencsak megszenvedett vele.
Gulbis (aki egyébként iskolatársa Djokovicsnak: mindketten Niki Pilic müncheni teniszakadémiáján pallérozódtak) ugyanis imponálóan játszott, miközben a szerb – aki természetesen a jobb teniszező kettejük közül – kicsit türelmetlenül, idegesen járkált fel-alá a labdamenetek között. Erre volt is oka, elvégre csak az első szettben 11 bréklabdát hagyott kihasználatlanul, és már a hetediknél is erősen szidta magát. Ebben persze Gulbisnak is nagy szerepe volt: a lett fiú egyrészt szenzációsan adogatott, másrészt utána is jól játszotta meg a labdameneteket, pontosan röptézett, okosan rövidített. Bajba csak akkor került, ha hosszú ütésváltásokba bonyolódott, amelyekből rendre ő jött ki vesztesen. Így is egyenrangú ellenfele volt Djokovicsnak, nem véletlenül: 34 nyerőt ütött csak a nyitó játszmában, és csak 6:5-ös hátrányban, a tizenkettedik bréklabdánál adta meg magát – akkor viszont az első szettről is le kellett mondania.
Gulbis azonban nem esett kétségbe: a második felvonásban azonnal elvette a szerb adogatójátékát, és sokáig tartotta is az előnyt, de 4:3 után Djokovics két remek fonákkal egyenlített. A lett – ismét folyamatosan lépéshátrányból szerválva – kiharcolta a rövidítést, amelyre pont elkezdett esni az eső. Ez Gulbist zavarta meg jobban, és néhány hiba miatt elbukta a tie-bréket.
A harmadik szettben brékelőnybe került a szerb, és 5:3-nál már két meccslabdája lehetett volna, ha nem szúr el egy röptét. De elszúrta, Gulbis pedig kicsit minden mindegy alapon kezdett el teniszezni – ami bevált. Elérhetetlen labdákat tett vissza épp a vonal mellé, remek kereszteket ütött, és bátor játékával sikerült egyenlítenie. Ám a tinédzserek minden rutintalanságával azonnal elbukta a saját szerváját (két sima labdát kiütött, és volt egy kettős hibája, amiért a szelet okolta), Djokovicsnak pedig nem kellett ennél több: 7:5-re megnyerte a harmadik játszmát is.
Az egyik ágon tehát már biztosan Nadal–Djokovics elődöntő lesz (nem kell mondani, mekkora párharcnak ígérkezik), míg a másikon Roger Federer a chilei Fernando Gonzálezzel, a francia Gaël Monfils a spanyol David Ferrerrel találkozik szerdán a négy közé jutásért.
