A nagy előd kiszemeltje

„Ha valakit érdemesnek tartok arra, hogy megdöntse a csúcsot, az Ryan Giggs”– hangzottSir Bobby Charlton kijelentése még azelőtt, hogy a Manchester United walesi szélsője megelőzte a klub színeiben játszott mérkőzések tekintetében. A „vörös ördögök” felnőttegyüttesét 1956 és 1973 között erősítő támadó összesen 758 alkalommal húzta magára a csapat mezét, és az évtizedeken keresztül „érinthetetlennek” tartott mutatót Giggs a Manchester United bajnokavató mérkőzésén (Wigan, 2–0) elérte, majd a moszkvai Bajnokok Ligája-döntőben (a csapat tizenegyesekkel múlta felül a Chelsea-t) túlszárnyalta.

„Helyénvalónak tartanám, ha a rekord beállítása alkalmából átadhatnék valamiféle emlékeztetőt Giggsnek. Ha pedig ezt nem engedélyeznék a klubnál, addig nyaggatom őket, amíg áldásukat nem adják az ünnepélyes eseményre” – fejezte ki szokatlan kívánságát Charlton 2007 szeptemberében, akkor, amikor még majdnem negyven mérkőzésen kellett pályára lépnie az utódnak ahhoz, hogy a terv aktuálissá váljon. Ám, mint tudjuk, végül ez a nap is elérkezett, és ha a nyilvános ajándékátadás el is maradt, a hetvenéves öregúr azért a Wigan stadionjában valóban lesétált a díszpáholyból, hogy a gyepen ölelhesse át az évek számában hozzá képest még félúton sem járó futballistát. Irigységről pedig, mint az a cikk elején idézett nyilatkozatból is kiderül, szó sincs.

„Ryan csodálatos sportember, nagyszerű személyiség és kiváló labdarúgó – méltatta a 34 évesszélsőt a nagy előd. – A Unitednek tett szolgálataira nehéz szavakat találni, hihetetlen, amit véghezvitt a klubnál, rendkívül büszke vagyok rá. Őszintén szólva annak idején nem gondoltam, hogy lesz valaki, aki nálam több meccsen szerepel majd a csapatban: annyi éven keresztül játszottam manchesteri színekben, egyszerűen képtelenségnek tűnt, hogy akad majd futballista, aki túlszárnyalja ezt. Mára azonban – higgyék el – szinte el is felejtkeztem a csúcsról.”

S akármilyen furcsán is hangzik, a rekord önmagában nemcsak Charltonnak, Giggsnek sem jelent sokat. A walesi meglepően szárazon beszélt a statisztikához fűződő érzéseiről az őt faggató újságíróknak.

„Mondtam már korábban is, engem nem érdekelnek az egyéni mutatók – hűtötte le a kedélyeket a csapatkapitány-helyettes. – Nem ez a futball lényege, hanem a bajnokságok, a kupák, amelyeket az együttes megnyerhet. Megtisztelő, hogy a nevemet együtt említik Sir Bobby Charltonéval, de számomra sokkal fontosabb a Bajnokok Ligája-győzelem és az angol bajnoki cím.”

Pedig utóbbiból tízet szerzett már a Manchester Uniteddel. A bajnoki diadal ünneplése alkalmával a gárda szurkolói egy ismert dallamra költöttek is egy nótát az emlékezetes jubileum tiszteletére. A szöveg ugyan irodalmi díjakra kevéssé esélyes, ám annál lényegre törőbb: „Tízszer megnyerte, tízszer megnyerte, Giggsy tízszer megnyerte!”

S milyen különös a sors, Giggs „tízeséhez” talán éppen Charlton éles szeme kellett. A 106-szoros angol válogatott mindig büszkeséggel beszél arról, hogyan fedezte fel a tizenéves csodagyereket: „Egy manchesteri tehetségkiválasztón volt találkozóm Alex Ferguson menedzserrel a parkolótól legtávolabb eső pályánál. Amint közeledtem a megbeszélt helyhez, láttam, egy másik pályán egy ügyes fiú éppen átveszi a labdát, leráz magáról vagy négy védőt, és lő. Bár a kapus védett, alig vártam, hogy odaérjek Alexhez, és megkérdezzem, ki ez a játékos. Megnyugtatott, hogy éppen aznap reggel igazolta a Manchester United, noha a Manchester City is élénk érdeklődést mutatott iránta. Mondtam magamban rögtön: ez a srác még sokra viheti!”