Tette, amit az edző kért

Novemberben még irreális gondolat volt, hogy Jermaine Thomas a magyar bajnokság aranyérméért játszhat. Az amerikai ekkor még a MAFC-ban pattogtatta a labdát, s derekasan küzdött azért, hogy klubja az alsóházi rájátszásban minél kedvezőbb helyzetbe kerüljön. Azóta a férfi élvonal egyetlen fővárosi csapata kiesett a B-csoportba, míg a budapesti gárdában átlagban 13.9 pontot szerző Thomas a télen Körmendre igazolt.

„A vezetők korrektek voltak, megmondták, hogy a szezon hátralévő részében nem tudják kifizetni a szerződésemben szereplő összeget, és jobban járok, ha máshova igazolok – emlékezett vissza a váltásra a 24 éves bedobó. – A Körmend élénken érdeklődött irántam, s bár akadtak kérőim más európai országokból is, a menedzserem ösztökélésére a vasiakat választottam. Persze akkor még nem gondoltam, hogy a döntőig jutunk, mert a szezon azon szakaszában még azért gürcöltünk, hogy egyáltalán elérjük a felsőházi rájátszást.”

Thomas gyerekkorában a kosár- és a tojáslabda bűvöletében élt. Még tizenévesen is édesanyja idegeire ment, mert a házuk melletti palánkot gyakran még éjjel is döngette, minden idők legjobbjának, Michael Jordannek mozdulatait utánozva, NBA-döntőt eldöntő kosarakat mímelve órákon át, miközben szegény mama nem tudott aludni a szűnni nem akaró labdapattogástól. A 188 centis hátvédből meglehetősen későn, 18 éves korában lett „főállású” kosaras: addig nemcsak a palánkok alatt, a gyepen is serénykedett. Ugyanis az amerikai futballt is űzte párhuzamosan a kosarazással, a középiskolai csapat quarterbackje, vagyis irányítója volt.

„Amikor az egyetemre kerültem, muszáj volt választani, s én a kosár mellett döntöttem. Sok dolgot tudtam hasznosítani az amerikai futballban tanultakból a kisebb pályán is, de azért néhány hónapig nagyon hiányzott a tojásfoci” – emlékezett vissza Thomas a egyetemi élet kezdeteire, a chicagói La Salle intézménybe kerülésre.

Ugorva egy nagyot az időben, a Szolnok elleni elődöntő után a finálé első meccsének nem ő volt a főszereplője. Mindössze négy pontig jutott, igaz, csak 16 percet töltött a pályán. Ehhez képest óriási robbantott szombaton, amikor a körmendi öszszecsapáson szezoncsúcsnak számító 32 pontot ért el, vagyis valamivel többet, mint a csapata által dobott pontok egyharmada. Az amerikai sziporkázó játékának az előadó szerint szimpla oka van: Kovacsevics Dragoljub ezt kérte tőle…

„A meccs előtt az edzőm azt mondta, támadjam a gyűrűt, törjek be a résekbe, és a felfogásom egyértelműen offenzív legyen. Kriva azt is említette, ne legyenek kétségeim, csapattársaim bíznak bennem – ezt persze eddig is tudtam. Ritkán van ilyen az ember életében, hiszen valóban kiválóan ment a játék, az én napom volt a szombat. Mit csináltam másképpen, mint korábban? Semmit, csak volt egy jó meccsem. Körmenden mindig szuper érzés játszani, a csarnok hangulata és a szurkolóink is fantasztikusak. Engem különösen feldob a hatalmas tét, márpedig most a bajnoki cím forog kockán.”

Kedden ismét Szombathelyen mérkőznek az együttesek, s a tét még nagyobb, mert aki most nyer, az egyetlen sikerre lesz az aranyéremtől.

„Szeretnék megint olyan jól játszani, mint szombaton, de hiába próbáltam oly sokszor utánozni, én azért nem vagyok Michael Jordan… Irtó nehéz lesz, de győzni akarunk, hogy aztán csütörtökön már bajnokságot ünnepelhessünk” – tette hozzá Thomas.