Nehéz 22 év!

Hogy milyen volt a rengeteg csapdával, fájdalommal színesített huszonkét esztendő?

A kérdésre válaszul álljon itt néhány jellemző mondat Verebes Józseftől, aki kapitányként egyszer úgy fogalmazott: „Megmondom őszintén, ha lenne fiam, nem engedném futballozni...” Aztán évekkel később Urbán Flórián akkori válogatott labdarúgó kijelentette: „Az a közeg, amely a magyar futballt körülveszi, minősíthetetlen. Az én anyámat ne szidja senki. Ha a szurkolók minket, játékosokat tekintenek ellenségnek, én nem vagyok hajlandó magyar pályán játszani...”

És persze az eredmények.

7–1-es vereség Hollandiától és Jugoszláviától. Kilátástalan játékkal elért 4–0-s kudarc a Népstadionban az osztrákokkal szemben, szegény Garaba Imre így ünnepelte hetvenedik válogatottságát 1988. május 17-én. Aztán az Izland elleni megdöbbentő kudarcok, illetve a vadúzi gyalázat: 0–0-s döntetlen Liechtensteinnel. A nyolcvanhatos mexikói vb után a tizenötödik szakember irányítja a magyar válogatottat. Valamennyien nagy lelkesedéssel s még annál is nagyobb reményekkel láttak munkához. Aztán semmi sem változott, illetve a válogatott egyre távolabb került a világ élvonalától, s egyre hátrébb a világranglistán.

Talán Lothar Matthäus volt az első, aki megpróbált csakis előre nézni, hangoztatva: felejtsük el az Aranycsapatot, lépjünk túl az elmúlt évek, évtizedek kudarcain, s próbáljunk optimistán nézni a világra. A német futballsztár világbajnoki részvételt ígért, ám semmi sem lett belőle, igaz, valamelyest mégiscsak felkavarta a magyar futball posványos állóvizét. Nem véletlenül szerződtetett újabb külföldi szakembert Kisteleki István MLSZ-elnök, aki korábban nem győzte hangsúlyozni: nem kell ide drága, megfizethetetlen, határon túli szakember.

Erwin Koeman kinevezését rálegyintős kétkedés, már-már közöny fogadta. Igazi cáfolhatatlan érv nem szólt mellette, talán csak annyi, hogy teljesen más futballközegből érkezett. Ezt egyébként az első pillanattól kezdve érezhettük. Ő Lothar Matthäusszal ellentétben nem ígért semmit, nem volt hangzatos székfoglalója, s különösebb felhajtás nélkül dolgozik.

Huszonkét év eredménytelenségének súlya nehezedik ólommellényként Erwin Koemanra.

Erwin Koeman belépője több mint reményteljes: 3–2-es győzelem a görögök és 1–1-es döntetlen a horvátok ellen – igaz, felkészülési találkozókon. Ha a holland szakember vezetésével szeptember 6-án az első vb-selejtezőn legyőzzük Dániát, megint leírhatjuk: új időszámítás kezdődik a magyar futballban.

Mindenféle gúny és cinizmus nékül.