A világbajnokok

Utólag persze mindenki okos, most már mindenki egyetért Kulcsár Antal szövetségi kapitánnyal, hogy a fiataloknak, Gyenesei Leilának, Tóth Adriennek és Kovács Saroltának szavazott bizalmat a hétfői váltóversenyre. Vasárnap este pedig talán még a szakértelmét is megkérdőjelezték a fehérvári edzőnek. Aztán eljött a hétfő reggel… Gond egy szál se, a víz nem tűnt el a medencéből, kék volt az ég, szépen sütött a nap, minden adva volt ahhoz, hogy a magyar lányok maradandót alkossanak. Kulcsár „Tóni” a „Mi lesz ma?” – kérdésemre egyből rávágta, hogy ha összejön egy érem, felhőtlenül boldogok lesznek, ha nem… De erre gondolni sem akart. A lövészetben – számomra kellemes meglepetésre – nem rezeltek be a lányok, sőt, figyelembe véve, hogy felnőtt-vb-újoncok, kifejezetten elégedettek lehettünk 263 körös eredményükkel. A vívásban végre felszabadultan és elszántan, mi több, vidáman (!) harcoló magyarokat láthattunk a páston! Nem bonyolították túl a vívásukat, jól begyakorolt „családi” akcióikat erőltették, s láss csodát, végig versenyben voltak a legjobbakkal! Csicseregtek, viccelődtek, élvezték az egészet, mintha nem is világbajnokságon, hanem egy kellemes, háztömb körüli versenyen szerepeltek volna. Káprázatosan teljesítettek a medencében is! Túl azon, hogy egyértelműen ők voltak a legcsinosabbak, hatalmas fölénnyel, csaknem hat másodperccel korábban érkeztek a célba, mint az aranyérem legfőbb várományosai, az angolok. A lelátó népe tombolva ünnepelte az övéit, amikor kiderült, hogy három tusát követően a magyar trió átvette a vezetést! Az úszást közös imádkozás követte. Előbb a jó lovakért (bejött!), majd pedig azért, hogy megőrizzük vezető pozíciónkat (ez is!). Ellenfeleink ezúttal sem tettek nekünk szívességet, nem szálltak el. De szerencsére a mieinknek is helyén volt a szívük. Mi az, hogy a helyén volt! Az úszás után parádésat produkálva a lovaglásban is legjobbak voltak! Hohohó! Ment a matek rendesen, osztottunk, szoroztunk, gyököt vontunk, kiderült, hogy tizennyolc másodpercnyi fórunk van az angolok előtt. Ebből kellett legalább egyet megőrizni ahhoz, hogy… Leírni könnyű, megtenni viszont nagyon, de nagyon nehéz a szenzációsan futó angolokkal szemben. Gyenesei Leila kezdett, úgy suhant, mint a szél, Tóth Adrienn is beleadott apait-anyait, Kovács Saroltát meg szárnyára kapta az édes rémület, szaladt, vagyis inkább rohant az aranyért! Oh, be szép lesz a záró mondatom! Gyenesei Leila, Tóth Adrienn, Kovács Sarolta világbajnoki címet szerzett Magyarországnak!