Mosolygós, önbizalommal felvértezett magyar férfi öttusázók korzóztak szombaton a helyszínen, ami nem csoda: mind a négyen, ábécérendben Balogh Gábor, Fülep Sándor, Horváth Viktor és Marosi Ádám is remekül vette az első, könnyűnek nem mondható selejtezős akadályt. Más kérdés, hogy Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány biztos volt a sikerükben, mint mondta: „Mindannyian teljesítették, amit vártam, vártunk tőlük, de ebben semmi meglepő sincs, hiszen egy itthon rendezett eseményen gyakorlatilag nem is lehet hibázni.”
Kritikai észrevétel mindöszsze a futópálya vonalvezetését érte, erről a kapitány ekképpen nyilatkozott: „Kényelmesebb lenne egyenes pályán futni, ezt mondani sem kell. Viszont tudomásul kell venni, hogy a pálya kialakításakor az volt a döntő szempont, hogy a nézők minél hosszabb távon tudják nyomon követni a viadalt. Valamit valamiért. Arról nem beszélve, hogy minden versenyzőnek egyformán nehéz a pálya.”
S hogy mi lesz a vasárnapi fináléban? Talán aranyvasárnap?
„Úgy legyen – kontrázott Pálvölgyi Miklós. – Viszont láttam a többieket is, így bátran mondhatom, hatalmas küzdelem lesz a dobogós helyekért.”
S a végére egy helyesbítés: a szervezők első számításai még arról szóltak, hogy a magyar mellett mindössze az orosz csapat lesz teljes a döntőben, de mint utóbb kiderült, ez nem igaz, hiszen az ukránok is három versenyzőt delegálnak a 36-os döntőbe. Ez persze mit sem változtat a tényen: az érem biztos, az aranyra pedig jó, nagyon jó esély van. Csak éljenek vele az urak!
