Bronzérmes csapat, démoni Leila

A lövészet után még nem aggó dunk, de amikor a vívás derekán Vörös Zsuzsa 7–11-gyel áll, és a többiek sem remekelnek, egyre több összesúgó magyart látni a Syma-csarnokban. Megnyúlnak az ábrázatok, lehalkul a beszélgetés, és igazából csak annak örülhetünk, hogy végre jó sokan vannak a lelátókon.

Egy-egy – nem túl gyakori – magyar tust követően felcsattan a taps, más kérdés, hogy a párbajtőrvívás befejeztével nincs túl sok okunk az ünneplésre.

A fehérorosz Anna Arhipenkának sem, pedig ő olyan teljesítménnyel nyerte a lövészetet – 194 körrel –, amilyenhez foghatót nő alighanem sohasem produkált még, sőt, a pénteki selejtezőben férfi sem! A vívást azonban rendesen elfuserálta, s ezzel esélyeit is a jó végső helyezésre.

Az úszás végre a mi számunk, Gyenesei Leila, az egykori triatlonista a győztessel azonos pontszámmal második, Vörös ötödik, s a többiek is kitesznek magukért. A 17 éves Tóth Adriennt alma matere, a Szent István Gimnázium teljes harmadik – ma úgy mondják: tizenegyedik – évfolyama biztatja az osztályfőnök vezérletével, tizenketten összeállnak, és magasba emelik a felirat betűit. „Hajrá Adrienn” (vessző és felkiáltójel nincs, de kit zavar?!). Péter Attila, az utcai futóversenyek és triatlonviadalok elmaradhatatlan animátora ezúttal is parádés hangulatot csihol, még meg is kacagtatja az angolul tudó nézőket, amikor a britek egyik versenyzőjét, Heather Fellt enyhe diszlexiás nyelvbotlással Feather Hellnek szólítja. A derültség érthető, ugyanis az első változat nem jelent semmit, a második viszont annál inkább... Fell ide, Hell oda, visszajönnek a magyar remények, de hát a negyedik tusa, a lovaglás igazi lutri, főleg hogy nem könnyű a pálya.

Először különben az úszómedencét övező nézőtéren leszünk figyelmesek a piros trikós srácokra. Hátukon a „Combined event wrong way” (Az összetett szám helytelen út), mellükön a „Respect athletes” (Tiszteletet a sportolóknak) felirat olvasható, s nem igényel különösebb agymunkát annak megfejtése,

hogy a már előző nap beharangozott tiltakozó megmozdulásnak vagyunk tanúi. Ismert, a UIPM, a sportág világszervezete – konkrétan Klaus Schormann elnök – tovább akarja csonkolni az öttusát akképpen, hogy a futást és a lövészetet összevonná egy biatlonra hasonlító számmá. Erre nem vevők maguk a sportolók sem, a tiltakozó kampányt a csehek indították el, de a britek is teljes mellszélességgel csatlakoztak, nem kis mértékben azért, mert egyik vezetőjük, Jan Bartu, az egykori világklaszszis szintén cseh. Szóba elegyedünk két tiltakozó angol sráccal, megtudjuk, hogy Schormannék már megpróbálták elkobozni az akkreditációs kártyájukat, de nem találtak hozzá jogszabályt, ezért most ügyvédeket fogadtak a mozgalom elfojtására. „Remélem, jó sok pénzbe kerülnek majd” – jegyzi meg kaján képpel az egyik angol.

A lovaspályán szanaszét foszlanak Vörös Zsuzsa dobogós álmai, az 1016 pont Gamma nyergében édes kevés. A két éve még a torinói téli olimpián sífutással próbálkozó Gyenesei mintha rutinosabban ülne a nyeregben, 1136 pontja kiváló, de még nála is jobban teljesít a középiskolás tini: Tóth 1168 pontjával feljön tizenharmadiknak.

A futás tucatnyi percbe zsúfolt dráma. Az élről 24 másodperces előnnyel rajtoló Cazé elsőségét senki és semmi nem veszélyezteti, másodiknak a kis egyiptomi, Aja Medani jön fel, a brit Katie Livingston a bronzérmes, honfitársa, Fell a negyedik. Gyenesei a nyolcadik pozícióból indul, sokakat megelőz, de a célban őt is lehagyják, mégpedig a tizenhatodik helyről induló német Lena Schönborn. Így is hatodik, ezzel a legjobb magyar, s akár több legyet is üthet egy csapásra. Először is beverekszi magát a hétfői váltóba, másrészt – ez csak késő éjjel, lapzártánk után derült ki – olimpiai kvótás is lehet, a második magyar Vörös után! No de melyik ország nyeri meg a csapatot?! A lengyelek, viszonylag simán, az angolok ezüstérme azonban az utolsó száz méteren veszélybe kerül. Georgina Harland hirtelen a vádlijához kap, meg is áll egy pillanatra, már-már összeesik, de valahogy leküzdi a szakadást okozta fájdalmat, és bevánszorog a célba. Ha két másodpercet késik, mi vagyunk a másodikok. Így be kell érnünk a bronzéremmel. Vörös csak tizenhetedik, őt Tóth is öt hellyel megelőzi, Máthé huszonötödik.

„Manapság olyan az öttusa, mint az orosz rulett. Ilyen kavalkád, a papírforma fejtetőre állása a mi időnkben nem fordulhatott elő. Egy harminckilenc éves lengyel (Edita Maloszyc – a szerk.) hetedik lett... Jó, hogy tizenöt éve visszavonultam...” – jegyzi meg Tulok Andrea, egykori vb-ezüstérmesünk.