Az eredmény nagyon barátságos (folytatás)

Koeman bemutatkozásakor a magyar válogatott 3–2-re legyőzte az Európa-bajnoki címvédő (nem mellesleg szintén Eb-re készülő) görög válogatottat az eredmény pozitív hatása pontosan lemérhető volt a Megyeri úton. Hangos üdvrivalgás fogadta Dárdai Pál szerelését, Vadócz Krisztián keresztlabdáját, miként Dzsudzsák Balázs lövési kísérletét is.

Sőt úgy tűnt, azok a szurkolók, akik kilátogattak a stadionba, nem csak ebben a csapatban bíznak – a találkozó előtt ugyanis a gyepen köszöntötték az U19es Európa-bajnokság nyolcas döntőjébe jutott magyar korosztályos válogatottat, és Sisa Tibor legénysége is vastapsot kapott. Valóságos hangrobbanás rázta meg a stadiont, amikor a fiatalok csapatának két meghatározó játékosát, Gulácsi Pétert és Németh Krisztiánt köszöntötték, e két játékos szombaton már az Aválogatott kispadján ült.

Noha papíron barátságos a mérkőzés, igencsak forró hangulatú volt az összecsapás.

Pedig kedélyesen kezdődött: a melegíteni induló horvát csapatkapitány Niko Kovac barátságosan összeölelkezett Bodnár Lászlóval és Dárdai Pállal. Előbbivel Salzburgban, utóbbival Berlinben játszott együtt. Apropó, Dárdai Pál: a középpályás a horvát válogatott védőjét, Josip Simunicot már nem köszöntötte ilyen barátságosan. Annak idején lapunk is beszámolt róla, hogy a Hertha egyik edzésén csúnyán összekapott a két játékos, egészen pontosan a horvát védő esett neki a magyar középpályásnak, de aztán persze elsimult az ügy.

Sokan úgy gondolták, egy héttel az Ausztriában és Svájcban rendezendő Európa-bajnokság előtt a horvát válogatott nem veszi véresen komolyan a találkozót, merthogy talán még az eredménynél is fontosabb, hogy az életük egyik nagy tornájára készülő játékosok nehogy megsérüljenek. Emlékezhetünk, 2004ben hasonló időszakban győztünk Kaiserslauternben Németország ellen, és bár a 2–0-s győzelem Németországban fantasztikus eredmény, a sikert némiképp beárnyékolta az ellenfél motiválatlansága. És ismerjük el, egy héttel ezelőtt a görög csapaton sem lehetett érezni, hogy életüket adnák a sikerért... Így talán némiképp meglepő volt, hogy a horvátok korántsem könnyed esti sétára rendezkedtek be, az első percekben nagyon nekiestek a magyar védőknek, és még három perc sem telt el, amikor Erwin Koeman felpattant a helyéről, s erősen gesztikulálva próbálta nagyobb koncentrációra ösztönözni a mieinket.

Fülöp Márton elnézett egy szögletrúgást, és Niko Kovac – a védőket megelőzve – a hálóba fejelte a labdát. A mieink most sem roppantak össze a kapott góltól, és az akaratos játéknak egyenlítő gól lett a jutalma.

A barátságos hangulatnak a szünet után sem volt nyoma.

Kemény belemenések, kíméletlen tüskék mindkét oldalon, néhány, horvát szurkolók által felgyújtott szék, és becsületesen küzdő magyar válogatott – tömören így foglalható össze a második félidő. Erwin Koeman tehát egy remek győzelemmel és nagy küzdelemben elért döntetlennel kezdte meg magyarországi tevékenységét. A végén a közönség némi hullámzást követően nagy ovációval búcsúztatta a nemzeti csapatot. Egyértelmű, hogy a hívek várják a folytatást.

Igaz, mint tudjuk, a bizakodáshoz nem kell sok...