A mumust kell végre egyszer legyőzni

„Mivel október óta húzódik ez az ügy, mára eljutottam odáig, hogy egyáltalán nem idegesít – fogalmazott valóban nyugodt hangon az érintett. – Miért is aggódnék? Még egy évig szerződés köt a Hannoverhez, vagyis történjék bármi a következő hetekben, az biztos, hogy nem maradok csapat nélkül. Hogy teljesen őszinte legyek, nem is foglalkozom sokat ezzel a kérdéssel. Én a pályán teszek meg mindent, hogy a karrierem jól alakuljon. Konkrétum egyelőre annyi, hogy Hannoverben július negyedikén kezdődik a felkészülés. De hogy velem vagy nélkülem, azt ne kérdezze.”

Rendben, akkor egy másik kérdés: emlékszik-e a négy esztendővel ezelőtti zágrábi meccsre, amikor…

„…amikor kiállítottak? – vette át a szót Huszti Szabolcs. – Hogyan tudnám feledni?! A világbajnoki selejtező elején jártunk, amikor a bíró – szerintem tévesen – úgy ítélte meg, hogy szándékosan lekönyököltem Dario Srnát. Amikor felmutatta a piros lapot, én lepődtem meg a legjobban… Rettenetesen bántott az eset, azonban ma már nem foglalkoztat. Ennek megfelelően semmiféle bosszúvágy nincs bennem, ha horvát csapat ellen lépek pályára. Egyszerűen csak nyerni akarok. Különben is vallom, a válogatottnál nincs olyan, hogy barátságos kilencven perc.

Aki azt hangoztatj a, hogy a nemzeti együttes mérkőzésének nincs tétje, hülyeséget beszél. Mert annál nagyobb tét nem létezik, mint amikor valaki a hazájáért küzd. S ebből következően a címeres mezben elért győzelemnél szebb érzés sincs!”