Közkívánatra: Del Piero!

Ritka az olyan összefogás egy ország különböző sajtóorgánumai között, mint amelyet Olaszországban lehetett tapasztalni az elmúlt hónapokban Alessandro Del Piero beválogatása kapcsán. Talán még a 2012-es olasz Európa-bajnokság megrendezésére vonatkozó pályázatot sem támogatta olyan egyöntetűen az itáliai sportmédia, mint a Juventus támadójának szereplését a nyári kontinenstornán. Roberto Donadoni szövetségi kapitányra félelmetes nyomás nehezedett, amelynek akkor sem tudott volna ellenállni, ha akar: az olasz nép keresztes háborúja végül sikerrel járt, a 33 éves támadó helyet kapott a huszonhármas válogatott keretben.

Nyolc hónapos száműzetésnek vetett véget a szövetség behívója, Del Piero ugyanis legutóbb 2007 szeptemberében ölthette magára az azúrkék mezt – azóta az elhatározásához makacsul ragaszkodó szakvezető egyszer sem szám í tott a játékára. A torinói csatár azonban egyáltalán nem esett kétségbe, tette a dolgát rendületlenül, vagyis – az idény eleji viszontagságos időszakot követően – hétről hétre a hátán vitte a csapatot, és sorra rúgta a gólokat klubjában. A szakemberek ámulattal figyelték korábbi sérüléseit és az őt érő bírálatokat teljesítményével feledtető játékos megtáltosodását, sokak szerint az aktuális szezonban mutatott formája csak a fénykorának számító 1998-assal állítható párhuzamba. Sőt bizonyos szempontból még jobb is volt annál, hiszen bár mindkét évadban 21 Serie A-s gólt szerzett, ezzel a mutatóval csak az idén tudott gólkirályi címet nyerni (1998ban az Udinesét erősítő Oliver Bierhoff lett az első 27 találattal). Del Piero kivételes játéka az olasz labdarúgó-szakírókat, szakembereket és a „civileket” is arra késztette, tegyenek meg mindent azért, hogy „kivigyék” a támadót az Eb-re: az újságokban, a televízióban, az internetes és egyéb fórumokon küldött üzenetek mellett még egyes parlamenti képviselők is igyekeztek befolyásolni döntésében Donadonit.

„Jól teljesített Del Piero, nagyszerű idényen van túl – magyarázta korábbi véleménye felülbírálását a kapitány az Eb-keret kihirdetése, vagyis a Juve-csatár száműzetésének feloldása után. – A szezon első felében ugyan akadtak nehézségei, utána viszont folyamatos fejlődést tapasztaltam nála, így végül kiérdemelte, hogy újra magára húzhassa a válogatott mezét.”

A közvélemény egységes fellépését látva Donadoni vélhetőleg nem is juthatott más elhatározásra, mint hogy Del Pierót is viszi magával. Ez persze csak feltételezés, hiszen azt már sohasem tudjuk meg, akkor is így cselekedett-e volna, ha nem kell tartania a népharagtól.

Antonio Cassano esetében például nem kellett, a Sampdoria fenegyerekét mégis jelölte a csapatba – s az ő meghívása kétségtelenül Del Pieróénál is nagyobb meglepetés. A 25 éves támadó legutóbb 2006. szeptember 6-án, a Franciaország elleni Eb-selejtezőn játszott, azóta Donadoni következetesen mellőzte a botrányos viselkedésével gyakran saját együttesét sújtó, megzabolázhatatlan futballistát.

„Amit Cassano régen tett, kevéssé érdekel – indokolta a szakvezető váratlan döntését. – A múltat minden kerettag megítélésekor el kell felejteni, a régi sérelmek árthatnak a csapaton belüli összhangnak. Amióta együtt készülünk az Eb-re, Antonio ugyanúgy teszi a dolgát, ahogy a többiek, nem számít kakukktojásnak. Hogy a tízes számú mezre ácsingózott volna? Nem tudok róla, szerintem akár szám nélküli mezben is szívesen kifutna a pályára.”

Csak a rend kedvéért: Cassano végül a tizennyolcas dresszt választotta, Del Piero a szokásos hetest, a tízest pedig Daniele De Rossi örökölte a világbajnokság után visszavonuló Francesco Tottitól.

A Roma – sérülés után lábadozó – támadójához hasonlóan szintén a két évvel ezelőtti németországi torna után mondta le a válogatottságot Henrik Larsson, a svédek 36 esztendős csatára mégis ott lesz az Eb-n. A Helsingborg veterán futballistája ugyanis Lars Lagerbäck szövetségi kapitány rábeszélésének engedve úgy döntött, másodszor is megváltoztatja elhatározását, és ismét a nemzeti együttes szolgálatába áll.

„Amikor legutóbb visszavonultam, nem hittem volna, hogy még ilyen sokáig képes leszek magas szinten futballozni – igyekezett enyhíteni a 2006-os vb utáni bejelentése és a mostani kerettagsága között feszülő ellentétet Larsson, aki már 2002ben is „elbúcsúzott” a válogatottól. – Nehéz lesz bekerülni a kezdőcsapatba, de mindent megteszek a cél érdekében. A Helsingborgban töltött időszak során ismét megtapasztaltam a futball örömét, és azt, hogy mennyire élvezem a játékot.”

A fentiek tükrében engedjenek meg egy jó tanácsot: ha az Eb után Larsson netán bejelentené visszavonulását a svéd csapattól, a világért se higgyenek neki!