Minden jó, ha jó a kezdet

Sisa Tibor a második félidő elejére futott be a Puskás-stadionba.

Percekbe tellett, amíg elfoglalhatta – jól megérdemelt – helyét a VIP-lelátón, tudniillik az U19-es válogatott Székesfehérvárról érkező szövetségi edzőjével szinte még az is kezet akart rázni, aki a szemközti lelátórészen ült. Hiába, elszokott már a magyar attól, hogy rangos nemzetközi tornán (világ- és Európa-bajnokság) történő részvétel kiharcolásához gratuláljon honfitársának…

A felnőttcsapat például 22 esztendeje szerepelt legutóbb vb-n.

Arra mérget vehetünk, hogy a 22-ből 24 lesz, azt viszont csak remélni tudjuk, hogy a 24-ből nem lesz 28, majd 32, aztán 36… Az mindenesetre jó jel, hogy a görögök elleni 3–2-es győzelem után senki sem jelentette ki: tessék, most láthattuk a 2010es dél-afrikai viadal egyik biztos indulóját.

Holott ha valakikből, hát álmodozókból nincs hiány labdarúgásunkban…

Úgy fest, Erwin Koemannal együtt a realitást is sikerült Hollandiából „importálni”. A magyar válogatott élén k a l a p lengetést érdemlő sikerrel bemutatkozó szövetségi kapitány a lefújás után is éppúgy szimpatikusan viselkedett, mint előtte másfél órán át. A meccs közben sem „lihegte túl” a dolgokat – és azt követően sem. Amíg ment a játék (a második félidőben tényleg ment…), addig is higgadtan reagált az eseményekre, és túlzásokba a mérkőzést lezáró sajtótájékoztatón sem esett.

„Számomra is fontos volt ez a siker, de a játékosok számára még inkább – vágott bele értékelésébe németül a holland tréner. – Örömmel tapasztaltam, hogy aki lehetőséghez jutott, a szívét kitette a pályára, motivációs problémát senkinél sem fedeztem fel. A csapat erejét jelzi, hogy a szünet előtti pillanatokban kapott gól sem fogta meg, pedig érzésem szerint addig is