A DVTK gólkirálya nem játszhatott…

Az első félidő kilátástalan játékát látva az újpesti drukkerek nagy része az egyik szurkolói csoport stadion mögötti mecscsét nézte a bajnoki helyett, hogy aztán óriási buzdítás közepette érjen véget a találkozó. Nagy kérdés, mi történt volna akkor, ha a diósgyőri oldalon játszik a gólerős Simon Attila, aki a bajnokságban 14 találatnál jár. A házi gólkirályt Vágó Attila edző pedagógiai okokból hagyta ki az Újpest ellen. A legutóbbi fordulóban a Paks ellen mesterhármast jegyző csatár már az évad vége előtt elkötelezte magát a fővárosi lila-fehérekhez, s a DVTK szakvezetője úgy gondolta, csak rosszul jöhet ki a Megyeri úti fellépésből.

„Attila játéka, gólja esetleg befolyásolná az Újpest nemzetközi álmainak megvalósulását, és furcsa helyzetbe kerülne, amikor csatlakozik a lilákhoz. De ha, mondjuk, ziccereket ront, a diósgyőri drukkerek kezdhették volna ki, úgyhogy jobb a békesség!” – mondta Vágó Attila.

Habár az öltözői pletyka szerint Simon Attila sem bánta a döntést, azt azért megjegyeznénk: nem biztos, hogy sportszerűen járt el a Diósgyőr a játékos mellőzésével, hiszen a Győr is a bronzérem megszerzésében bízik… Újabb adalék, hogy a magyar futball a profizmus és az etika kívánalmait figyelembe véve egyaránt meszsze elmarad a külföldi bajnokságoktól. Ellenpéldaként érdemes Hajnal Tamás esetét említeni, aki úgy szerepelt (nem mellesleg gólpasszalt tűnt ki) a Borussia Dortmund ellen, hogy mindenki tudta (a Karlsruhe edzője is), hogy már korábban aláírt a dortmundiakhoz.

Más kérdés, hogy az első félidőben látottak alapján nem is hiányzott a vendégoldalról Simon Attila. A DVTK könnyedén lefutballozta az indiszponáltan, ötlettelenül játszó Újpestieket, akiktől már a lila-fehér tábor is elfordult: az egyik szurkolói csoport a meccs előtt kifeszített egy transzparenst, amelyen arról tájékoztatta a kedvenceket, hogy felesleges őket a lelátón keresni: „Unalmasak

vagytok, ezért focizunk a műfüvön...!” A második kapott gól

után a kapu mögötti B-közép nagy része is úgy döntött, inkább nézi a társak kispályás összecsapását, semmint a lilafehérek szenvedését, felballagott a lelátó tetejére, és hátat fordítva a Szusza Ferenc Stadion gyepének múlatta az időt. A második félidőre változott a helyzet: a hazaiak gyilkos támadójátékba kezdtek, amit üdvözölt a publikum, a gyors egyenlítés pedig ismét tűzbe hozta a tábort: a csapat mellé visszapártoló szurkolósereg valódi futballhangulatot varázsolt az arénába. A lüktető játék, a parázs csata a lefújásig kitartott (a sokáig a műfüvön focizó drukkercsoport tagjai is már a lelátóról buzdították övéiket – igaz, csak az utolsó öt percben…), de hiába tartotta nyomás alatt a vendégek kapuját az Újpest, a győztes találatot már nem tudta megszerezni. S bár sokáig úgy nézett ki, gyakorlatilag lemondhat a nemzetközi kupaszereplésről Szentes Lázár együttese, s a drukkerek ellenszenvével is meg kell küzdenie a csapatnak az utolsó fordulóban, a második félidei feltámadás dobogón tartotta a lila-fehéreket.