Eto-fricska a széteső liláknak

hajdani klasszisát (hogy a szá mok beszéljenek helyettünk: tizennégy év alatt öt bajnoki címhez és három kupagyőzelemhez segítette az Újpestet), az immár hagyományosnak mondható Megyeri úti ceremóniák keretében köszöntötték: a vezetők minden mérkőzés előtt egy-egy korábbi kiválóságnak kedveskednek kisebb ajándékkal. Ennél nagyobb elismerést talán csak a drukkerek vastapsa jelentett – no ez, továbbá egy Törőcsik András-mezes fiatalember már a régi idők újpesti fociját idézte.

A 28. forduló nyitó találkozója már nem. Az elején csupán egy-két beadás jelentett izgalmat, így volt időnk szemezgetni a nézőtéren kifeszített transzparensek között. Ami azt illeti, az üzenetek nem azt tükrözték, hogy elégedett lenne a szurkolótábor. „Hit nélküli futball,

ígéretek, kidobott pénzek… Gyalázat!” – szólt az egyik, „Mi bíztunk bennetek, de ti szembe…” – hirdette a kissé hiányos másik, aminek azért nem volt nehéz kitalálni a végét: „…köptetek minket”. Nem nehéz kikövetkeztetni, de a hosszas névsorolvasás helyett e helyütt mindössze egy nevet emeljünk ki: Sadjo Haman gyalázatos teljesítményt nyújt a tavasszal. Noha a házigazdák vezető találata előtt ő hozta játékba Tisza Tibort, a gólpassz ne tévesszen meg senkit: ezúttal is tragikusan futballozott, nem meglepő, hogy Szentes Lázár már a 39. percben lehívta a pályáról – a publikum nagy ovációja közepette. Nem mintha nagyot mondanánk ezzel, de a balbekk egyszerűen méltatlan arra, hogy az Újpest mezét viselje; persze ilyen produkcióval az andráshidaiak mezét sem ölthetné magára. Ehhez képest a héten meghívót kapott a kameruni válogatottba, Samuel Eto’o és jobb sorsra érdemes társai érdekében reméljük, hogy nem jut majd szóhoz…

Bajzát Péter ugyanakkor magyar válogatott formában futballozott: szinte valamennyi megmozdulása veszélyt jelentett, első gólját – ahogy mondani szokás – a kontinens összes stadionjában megtapsolták volna. Az érintett talán emiatt gondolta úgy, hogy ő is hasonlóképpen ünnepelhet – más kérdés, hogy nem az őt gyakran gyalázó hazai B-közép felé fordulva kellett volna ezt tennie… Meglehet, éppen azért, mert Kovács Zoltán jóindulatúan figyelmeztette, hogy a Megyeri úton ez mégsem szerencsés dolog, második gólját követően már szerényen viselkedett a támadó. Ezután a nép haragja nem is ellene, hanem Sallói István klubigazgató, valamint a rendőrség ellen fordult. Az elkeseredettség némiképp érthető volt (még akkor is, ha nem az egyenruhások álltak egy háromra a Győr ellen…) hiszen az Újpest kilátástalanul futballozott, nemhogy a pont–, a gólszerzésre sem volt esélye. Ennek következtében a bajnoki címről is lemondhat már a csapat, sőt immár azért is „kaparnia” kell, hogy a harmadik helyet megőrizze, mivel legyőzője már csak két pontra van tőle.

Erős a gyanúnk, ha az Újpest és az ETO így folytatja, a helycsere előbb-utóbb, de inkább előbb megtörténik…