Egymás után jönnek a csúcsok és a vevők

Minden elismerésem: ha hinni lehet a német szakértőknek, a Hannover legjobbjává vált. Minden elismerésem: ha hinni lehet a német szakértőknek, a Hannover legjobbjává vált.

Az utóbbi időben jól ment a játék, ettől függetlenül nem venném a bátorságot, hogy kijelentsem: én vagyok az együttes húzóembere – kommentálta a dicsérő szavakat Huszti Szabolcs. – A pozitív értékelést bizonyára azért kaptam, mert a legtöbb rúgott gólunkban benne voltam, persze közben igyekeztem kivenni a részem a védekezésből is. Szóval panaszra valóban nincs okom, ugyanakkor tisztában vagyok vele: még van hová fejlődnöm, és ennek jegyében teszem a dolgom.

Mi igaz abból, hogy a Cottbus ellen búcsúzik a Hannovertől?

Hogy a szombati lesz-e az utolsó fellépésem ebben a klubban, alighanem csak hetek múlva derül ki. Lehet, hogy távozom, ahogy az is elképzelhető, hogy maradok. Tudomásom szerint egy-két csapattársammal is hasonló a helyzet, sőt kapusunkkal, Robert Enkével kapcsolatban már kész tényként közölte a német sajtó, hogy a Bayern Münchenbe igazol.

Önről mit írtak?

Egyelőre semmit.

Holott téma van bőven. Hogy mást ne mondjunk, a hannoveri elöljárókkal nemegyszer tárgyalt már jövő nyáron lejáró szerződésének meghosszabbításáról. Publikus, hogy áll az ügy?

Nem túl jól, mivel az álláspontok messze vannak egymástól. Örömtelinek tartom, hogy a vezetők már egy évvel a megállapodás lejárta előtt arról egyeztetnek velem, milyen feltételek mellett írnék alá hoszszabb távra, más kérdés, hogy ezeket eddig nem fogadták el… Bizonyára ők is úgy gondolkodnak, ahogy én: még egy évig a Hannover futballistája vagyok, vagyis semmi sem indokolja a kapkodást.

Más egyesületek bejelentkezése felgyorsíthatná a tárgyalásokat…

Nocsak, tud valamit?

Angol, olasz és spanyol csapatok érdeklődéséről hallottam.

Csakúgy, mint én.

Ha lehetne, kicsit bővebben beszéljen erről.

Bármennyire is szeretnék, nem tudok, ugyanis menedzserem sosem nevezi meg az együtteseket, amíg komolyra nem fordul az ügy. Jól van ez így, legalább nem azon rágódom, hogy ez vagy az a klub nézett-e ki magának. Elhiheti, könnyebb így kezelni a helyzetet. Mindenki azt csinálja, amihez ért, én a pályán dolgozom, az ügynököm a pályán kívül, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Különben úgy vagyok vele: ha majd töprengenem kell azon, hol folytassam, akkor töprengek, de addig minek?

A számok azt bizonyítják, hogy karrierje legsikeresebb idényét zárja szombaton: tíz gól mellett hét gólpasszal tűnt ki, ezzel a mutatóval a kanadai táblázat nyolcadik helyén áll. Jelzem, a hatodik pozíció csak egy ugrás: egy újabb találattal vagy gólpasszal elérhető…

Úgy vélem, elégedett lehetek a jelenlegi helyezéssel is, ám a hét végén mindent megteszek, hogy előbbre lépjek. Örülök, hogy a statisztika is azt bizonyítja, jól teljesítettem – némelyekkel ellentétben szerintem még az sem von le az érdemeimből, hogy találataim felét büntetőből értem el. Végtére is a tizenegyest is be kell rúgni, nem?

Önnel ellentétben a Hannover már nem kapaszkodhat feljebb: a záró kör előtt elfoglalt nyolcadik helynél csak lejjebb végezhet.

Nem tartom valószínűnek, hogy hátrébb csúszunk, hiszen a Cottbust illene megvernünk hazai pályán – ha másért nem, azért, hogy visszavágjunk az őszi egy ötért… –, míg a mögöttünk álló Hertha a Bayern vendége lesz. Jelzem, a nyolcadik helyezés az egyesület történetében egyedülálló eredmény lenne, mi több, az élvonalban még sosem gyűjtött annyi pontot a Hannover, mint ebben az idényben. És mégis: bár csúcsteljesítményt ünnepelhetnénk, amiatt bánkódunk, hogy lemaradtunk az UEFA-kupa-indulásról. Az igazat megvallva több volt ebben a szezonban, csakhogy kiderült, még nem tartozunk a nagycsapatok közé. Ők képesek huzamosabb ideig a topon maradni, mi pedig hol remekeltünk, hol gyengélkedtünk. Talán majd jövőre elkerülnek minket a hullámvölgyek.

Na, ha ez a nyilatkozata eljut a vezetőkhöz, máris ön elé teszik a szerződéstervezetet.

Ha szerepel benne, amit kértem, nyugodtan tegyék.