Szó sincs taktikázásról

A Tobol Kosztanajt nem képviselte senki. Vagy ha igen, álruhában, esetleg Loki-szurkolónak öltözve. A jó nevű kazah csapat különös figyelmet fordíthatott volna a Fehérvár–Debrecen találkozóra, tudniillik az UEFAIntertotó-sorozatban magyar riválissal meccselhet. Talán még Kazahsztánba is eljutott a hír, hogy a mi aranylábú gyerekeink nem lelkesednek a kazah túráért, így a Tobol vezetői odaszólhattak az éppen szolgálatban lévő kémnek, most ne utazzon Fehérvárra, várja meg, miként döntenek a magyarok...

Alighanem ilyen is csak nálunk fordulhat elő.

Rendeznek egy jó ötletnek minősülő kupasorozatot, menet közben kikötik, hogy a győztesnek indulnia kell az Intertotókupában, aztán mire a fináléhoz ér a viadal, jönnek a kifogások. Magunk közt szólva érthető, ha a fő esélyes Fehérvár (a Debrecen vélhetően a BL-ben vagy az UEFA-kupában vitézkedhet...) ódzkodik a villámtúrának aligha nevezhető kazah kalandtól, ugyanis két éve az UEFA-kupa keretén belül már járt Kazahsztánban a Kajrat Almati elleni páros meccs alkalmával – és az út nagyjából 16 millió forintba került.

Ettől függetlenül szerdán is győzni akart a Fehérvár.

A hazaiak olyan lendülettel és vehemenciával kezdték a mérkőzést, hogy öt százszázalékos helyzetet is kidolgoztak a vendégkapu előtt, így teljesen megérdemelten vezetést szereztek.

Írhatnánk, ez volt a Ligakupa nagydöntője, ami rendkívül előkelően hangzik, ám az igazsághoz sokkal közelebb járunk, ha a magyar tartalékcsapatok országos szpartakiádjának neveznénk e sorozatot. Nagyjából minden Ligakupa-találkozón a „fakók” szerepeltek, legyen szó bármelyik klubról. Nincs is ezzel semmi gond, kiváló lehetőség a sorozat új labdarúgók felfedezésére és beépítésére. Csakhogy a közönség erre nem vevő, jól mutatta ezt a fehérvári finálé is, még kétezren sem ültek a lelátón. Pedig Nagy Dániel, a piros-kékek villámléptű jobbszélsője csuda dolgokat művelt: úgy futotta le a Loki védőit, mintha a hátvédek valamiféle öregfiúkcsapatban szerepelnének. Gyorsabb, elevenebb, gólveszélyesebb és motiváltabb volt a Fehérvár, a Debrecent elkísérő mintegy tizenegy drukker pedig azzal vigasztalta magát, nem most kell győzni a Vidi ellen, hanem szombaton. A bajnokin.

A szünetben a fiatalon elhunyt egykori fehérvári kedvencre, Májer Lajosra emlékeztek, a róla elnevezett emléktorna résztvevőit megtapsolták a szurkolók. Aztán folytatódott a meccs, és ekkor már valamivel veszélyesebb Debrecent láthattunk. Különösen Rudolf Gergely csipkedte magát, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a Loki egyenlítsen. A fehérváriak a hajrában is irányították a mérkőzést, és bizony csak magukat okolhatják, hogy nem többgólos előnnyel utaznak a visszavágóra. A piros-kékek teljesen megérdemelt győzelmet arattak, s nagy kérdés, ezt miként élte meg a lelátón helyet foglaló volt fehérvári edző, Marijan Vlak. Már csak azért is, mert a Fehérvár mostani kupadöntője még az ő őszi munkájának eredménye. Izgalmas debreceni találkozóra van kilátás, bár közben szombaton megint egymásnak feszül a két csapat, igaz, a roppant fontos bajnoki találkozón aligha kerül szóba a „fakófinálé...”