Egy ugrás a Feyenoord

Beszélt már Babos Gáborral a Feyenoordról?Beszélt már Babos Gáborral a Feyenoordról?

Még nagyon régen, amikor közösen értékeltük karrierünket.

Csak ennyit?

Arról biztosan nem volt szó, amire ön gondol.

Éspedig?

Hogy én mennék a Feyenoordhoz.

Miért, nem megy?

Nem tudok róla. Csak a szokásos közhelyet mondhatom, egyelőre az előttem lévő mérkőzésekkel akarok foglalkozni, mert az NAC Breda ellen kiharcolhatjuk az UEFAkupa-részvételt. Nem lenne jó, ha egy ilyen csodás szezont beárnyékolná, hogy az ősszel csak az Intertotókupában szerepelhetnénk. Aztán meg ott van az új magyar kapitány, Erwin Koeman két bemutatkozó mérkőzése. A feyenoordos ügyet a nyárra hagynám, amikor csak a jövőmmel és a pihenéssel kell foglalkoznom. Majd a nyáron learathatom az idény babérjait.

Meglepte, hogy kiderült: a Feyenoord érdeklődik ön iránt?

Nem gondoltam erre. Engem csak télen és nyáron érdekel az átigazolási piac, mert csak akkor van nyitva. Közben lehet bármit csinálni, de nem szerencsés. Akkor nem tud az ember száz százalékig a futballra összpontosítani. Hallottam, hogy Hollandiában jó véleménnyel vannak a játékomról, nekem most ennyi elég.

A korábbi légióstapasztalatai miatt ilyen óvatos?

Nem hinném. Nem éreztem, hogy bárhol is szégyent vallottam volna.

A télen azt mondta, ugródeszkának tekinti a NEC-et.

Úgy tűnik, bejött. De nem csupán a NEC, hanem a holland bajnokság is ugródeszka. Itt sok tehetséges játékos bukkan fel, aztán névtelenül megalapozza a jövőjét.

Ön is ez a kategória?

Huszonhárom évesen nem hinném, hogy tehetség lennék, és nem szeretném, ha így kezelnének. Csak most robbantam be a köztudatba. Tizenhét éves korom óta a felnőttek között játszom, Magyarországon, Franciaországban, Skóciában és most Hollandiában is. Jó úton járok, haladok, de még nem vagyok a végén.

A lapok osztályzatai mindenesetre hízelgőek. Mindenhol a legjobb tíz között tartják nyilván.

A számításokat meg a pontozásokat sohasem szerettem. Egy meccset nézve mindenki másra fókuszál, és nem hiszem, hogy egy tudósító képes hibátlanul osztályozni huszonkét embert. Szép elismerés, de amíg a többiek nem szóltak, fogalmam sem volt róla, hogy ilyen jól állok. Ráadásul a NEC nem tartozik a nagycsapatok közé, innen bekerülni az elitbe különösen nagy elismerés, annál is inkább, mert nem harmincgólos mesterlövészként jutottam el idáig. Csak az volt a célom, hogy elismerjék a kvalitásaimat.

Úgy tűnik, sikerült.

Erwin Koeman is tud róla? Még nem beszéltem vele, de hallottam, hogy volt már a meccsünkön. Ő valószínűleg jobban ismer engem, mint én őt. A jövő héten talán személyesen is be tudok mutatkozni neki.