Az idén sem igazol haza

Látszólag nagyobb érzelemhullám nélkül nyugtázta, hogy ismét Euroligagyőztes lett.Látszólag nagyobb érzelemhullám nélkül nyugtázta, hogy ismét Euroligagyőztes lett.

Pedig nagyon jó érzés nyerni, főleg ilyen hosszú és nehéz sorozat végén.

Amire az időjárás csak rátett még egy lapáttal.

Legalább nem volt meleg… Tényleg tragikus volt az idő, de nekünk, játékosoknak nem volt olyan vészes. Meccs közben ugyanis nem az esőre figyel az ember. A medencén kívül lévőknek sokkal rosszabb lehetett.

Az elődöntőben nem szakadtak meg, mégis simán győztek.

Lehet, hogy ez kívülről így látszott, de rengeteg energiába került a Mladost legyőzése, a horvátok ugyanis rettentő erősek. Csalóka a kilenc hatos eredmény, mert végig borzalmas fizikai nyomás alatt játszottunk, aminek következtében rendesen el is fáradtunk.

Akkor ez okozta a figyelem lankadását a döntő kétharmadánál? A partról inkább úgy tetszett, lélekben már ünnepelnek, amire a Jug ráérzett.

A mérkőzés nagy részében jól játszottunk, jobban, mint a Dubrovnik. A rendes játékidő utolsó három-négy percében azonban sok hiba csúszott be, emiatt nagyon szoros lett a vége. A Jug fantasztikus csapat, elképesztő produkciót nyújtott, amikor mi talán már tényleg azt hittük, hogy zsebben van a meccs.

Ám végül így is a Recco lett a kupagyőztes.

Igen, mert vannak néhányan a csapatunkban, akik rutinos döntőzők, jól tudják, mi történik a fináléban. Ráadásul nemcsak voltak már ilyen helyzetben, hanem általában győztesen oldották meg őket – ez döntött. No meg Norbi zseniális bal keze.

Madaras győztes gólja előtt a legtöbben arra fogadtak a sajtósátorban is, hogy ön volt a final four és a finálé MVP-je is.

Ezzel nem teljesen értek egyet. Nem játszottam rosszul, de egyáltalán nem hiba nélkül.

A világ legjobb csapata a Recco?

Mondjuk inkább úgy, hogy a világ legjobb játékosai közül sokan itt játszanak.

Ha már itt tartunk, mint az egyik legjobb, mikor fog újra itthon pólózni?

Egyelőre nem. Szó volt ugyan róla, hogy hazaigazolok, végül mégsem, aminek sok oka van.

Melyek?

Különböző tényezők, amelyekről most nem szívesen beszélnék.

Nincs a láthatáron olyan magyar csapat, amely minőségben megfelelne a kvalitásának?

Nem egészen erről van szó.

Kollekciójából a magyar bajnoki cím még hiányzik, de köztudomású az is, hogy nemcsak az amúgy erősebb liga miatt játszik olasz csapatban, hanem mert a mediterrán életformát is kedveli.

Ez igaz, de én otthon is nagyon jól tudnám érezni magam. Nagyjából tízévnyi légióskodás után az ember el tudja képzelni, hogy nem lenne rossz hazamenni… Egyáltalán nem érzem olasznak magam, még ha szeretnek is, és én is szeretem őket. Én magyar vagyok.

Nem piszkálja az önérzetét, hogy csak a magyar bajnokság aranyérme hiányzik a gyűjteményéből, amúgy már mindenféle trófeából van legalább egy?

Nem jó szó az, hogy piszkál, de foglalkoztat, igen.

És a nyáron megszerezhető harmadik olimpiai bajnoki cím?

Az piszkál, ha ez a szó érzékelteti a különbséget.

A válogatott erőltetett menetéhez erőt adhat az újabb siker.

Az biztos, hogy többet ad, mint ha most kikaptunk volna… Valóban, valahogy tényleg erőt lehet meríteni az ilyen győzelmekből, de a válogatott szereplése még távolabb van.

Az olasz elődöntő viszont már a héten folytatódik. Az Olasz Kupa és az Euroliga után lesz triplázás?

Fogalmam sincs, nagyon messze vagyunk még attól.

A kimerítő szezon átvészelésében segít, hogy az előző nyarat végre nem folyamatos játékkal, hanem pihenéssel töltötte?

Most nem érzem így, mert momentán hullafáradt vagyok. Az említett pihenő, remélem, az olimpia idején gyümölcsözik majd.