Egy lépés előre, megint csak előre

A hivatalos fotózáson úgy viselkedett, mint a vérbeli profi. Ezek szerint nem ez volt az első alkalom. A hivatalos fotózáson úgy viselkedett, mint a vérbeli profi. Ezek szerint nem ez volt az első alkalom.

Örülök, ha így látta, de ki kell ábrándítanom: most debütáltam – árulta el a felcsúti akadémia tesztpályáján lezajló „modellkedés” után Buzsáky Ákos. – A feladat különben sem volt nehéz, főleg akkor nem, amikor csak imitálnom kellett a lövőmozdulatokat.

Végtére is luftot bármikor tudok rúgni…

Az idei statisztikája mást mutat: októberben került a Queens Park Rangershez, azóta huszonnégy bajnokin tízszer volt eredményes.

Noha sosem mondom azt magamban, hogy jól van, Áki, remekül játszottál, hátradőlhetsz, az utolsó fordulót követően volt okom a büszkeségre: pályafutásom során még egyszer sem szereztem tíz gólt egy szezonban. Kijelenthetem, életem legjobb idényén vagyok túl.

Hátradőlt?

Szó sincs róla! Ambiciózus gyereknek tartom magam, a karrieremet igyekeztem újabb és újabb célokat kitűzve, majd pedig azokat elérve felépíteni. Amikor a Grund FC-ben focizni kezdtem, az utánpótlás-válogatottbeli szereplésről álmodoztam, aztán arról, hogy az MTK tagja lehessek, a következő lépés a felnőttcsapatba kerülés volt, majd a külföldi szerződtetésem, s miután ez is sikerült, azt vártam magamtól, hogy előbb Portugáliában, utóbb pedig Angliában is megálljam a helyem.

Huszonhat évesen ott tart, ahol kell?

Nincs okom panaszra. A várakozásoknak eddig megfeleltem. Az új cél természetesen már most adva van: mindent megteszek azért, hogy a Premier League-ben futballozhassak.

Nocsak, melyik egylet csábítja?

Csupán pletykákat hallottam, de azokra nem hagyatkozom. Konkrét érdeklődőről nincs tudomásom, ugyanakkor nem is szívesen váltanék: a QPRnél adva vannak a feltételek ahhoz, hogy jövőre feljussunk. Többre tartanám, ha a jelenlegi klubommal vívnám ki az első osztályú szereplés jogát, mintha egy élvonalbeli gárda megvenne, aztán az edző vagy szerepeltetne, vagy nem.

Októberben költözött Plymouthból Londonba, az előző együttese tizedikként végzett, míg a mostani tizennegyedikként. Ha innen nézem, aligha érte meg csapatot cserélni.

Csakhogy nekem szükségem volt a környezetváltásra. Csaknem három évig voltam a Plymouth játékosa, a vége felé már úgy éreztem, hogy a maximumot kihoztam magamból. Azóta bebizonyosodott, hogy jól döntöttem, amikor elfogadtam a QPR ajánlatát.

Ezen a ponton visszakanyarodhatunk a tíz találatához. Jobban mondva ahhoz az egyhez, amellyel megnyerte a házi gólszépségversenyt.

Volt esélyem az elsőségre, mivel a tízes listára öt gólomat jelölték, végül a Blackpool elleni lövésem lett a befutó. Mi tagadás, nekem is tetszett: a mögém érkező labdát visszalöbböltem a hosszú sarokba, ráadásul ballal. Állítom, ez is annak köszönhető, hogy Londonba igazoltam, ugyanis az elmúlt hónapokban megnövekedett önbizalommal futballoztam. A jutalom nem is maradt el, egyik tulajdonosunktól, Bernie Ecclestone-tól csodás serleget kaptam a szezonzáró banketten. Megbecsülöm a díjat többek között azért is, mert ha még ötvenszer próbálkozhatnék hasonló szituációból, aligha tudnám megismételni azt a mutatványt…

Friss hír: a Queens Park Rangers vezérkara szerződést bontott Luigi De Canio menedzserrel.

Hadd szolgáljak egy még frissebbel: Ian Dowie lett az olasz szakember utódja.

Ezt honnan tudja? Az imént böngésztem végig a különböző angol hírportálokat, egyik sem számolt be erről.

Tíz perce hívott Gianni Paladini, az elnökünk, ha valaki, ő biztos forrás… Luigi De Canio távozására visszatérve: sajnálom, hogy így alakultak az események, hiszen tiszteltem és sokra tartottam, s úgy éreztem, ez kölcsönös. Kíváncsian várom, milyen lesz a közös munka Ian Dowie-val, állítólag érti a szakmáját.

Bővebb információért forduljon Király Gáborhoz.

Tényleg, a Crystal Palace-nál együtt dolgoztak, még az is lehet, hogy Ian Dowie tud magyarul… A viccet félretéve: anynyi előnye lesz az új menedzsernek, hogy angol trénert könnyebben elfogadnak Angliában, de a többi kizárólag rajta, valamint rajtunk, labdarúgókon múlik. A képlet egyszerű: ha felkerülünk a Premier League-be, Ian Dowie lesz a legjobb szakvezető, minket meg a legjobb játékosokként ünnepelnek majd.

És ha nem?

Erre gondolni sem merek. Az eddigi céljaimat elértem, és hiszem, hogy ez a jövőben sem lesz másként. Mindenesetre addig küzdök, amíg egy újabb lépést nem teszek előre. Még ha ez nem is kis lépés…