Szó sincs Margaritáról
Önnek általában jól megy a madridiak ellen, hiszen tavaly a Király-kupában és a bajnokikon is húsz pont körül vagy afölött termelt a legeredményesebb európai klub ellen...Önnek általában jól megy a madridiak ellen, hiszen tavaly a Király-kupában és a bajnokikon is húsz pont körül vagy afölött termelt a legeredményesebb európai klub ellen...
Ez így van. Szeretek a Real Madrid ellen játszani, s ez még akkor is igaz, ha csúnyán elvertek bennünket. Azt tudni kell, hogy errefelé az emberek a Barcelona és a Real Madrid ellen igazi fiesztára készülnek, nem volt ez máshogy most sem. Hetekkel a meccs előtt elfogytak a jegyek, óriási volt a hangulat – aztán a Real Madrid rendezett fiesztát. Igaz, ez a közönséget nem nagyon zavarta a boldogságban. Itt ilyenek az emberek. Boldogok. Végül is látványos meccs volt, rengeteg zsákolással. Mi a végén fülünket, farkunkat behúzva futottunk az öltözőbe, de visszatapsoltak bennünket. Ilyet még életemben nem éltem át, hogy vereség s egy rosszul sikerült szezon után így ünnepeljenek – mondta Dávid Kornél.
A kontinentális klubtornák legrangosabbja, az Euroliga négyes döntőjét Madridban rendezték a hétvégén, korábbi csapata, a Tau részvételével.
A Marca újságírója a final four felvezetéseként meg is kérdezett, mit gondolok a sorozat végkimeneteléről, tekintettel arra, hogy a prágai és a moszkvai négyes döntőben még én is a csapat tagja voltam. Úgy gondoltam, hogy CSZKA Moszkva–Siena finálé lesz, nem hittem, hogy a Maccabi az elődöntőben le tudja győzni az olaszokat. A Tau esélyeiről úgy véltem, segíthet a szinte hazai pálya – Vitoria alig háromórányi autóút Madridtól –, de a végjátékban két elhibázott dobás és az azokból kapott indításgól az elődöntőben megpecsételte a baszkok sorsát. A döntő második felére a Maccabi kifulladt, a moszkvaiak nem véletlenül nyertek – nagyon jó csapatuk van.
Magyarországon elterjedt, hogy befejezi pályafutását...
Én ilyet nem jelentettem be sehol. Ugyanúgy vagyok vele, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Ilyenkor, tavasz végén sok minden átfut az agyamon. Harminchat éves vagyok, azzal is kell foglalkoznom, mi lesz, ha befejezem a pályafutásomat. Mérlegelem a lehetőségeket, de csak a nyár végén döntök.
Mi az, ami igazán számít a folytatással kapcsolatban?
Meglátjuk, mit hoz a nyár. A szerződésem lejár Gran Canarián. Komolytalanul nem akarok játszani, még harminchat évesen sem. Ha lesz csapat, amely jelentős célokért küzd, s amely ebben számít rám, akkor mindenféleképpen kosarazni fogok. Abba nem megyek bele, hogy egész héten edzek, aztán a meccsen egy-két percet kapok. A jövő héten kezdődik Spanyolországban a rájátszás, júniusban lesz vége, utána a spanyol menedzseremmel leülünk, és latolgatjuk a lehetőségeket. Addigra kialakul a helyzet a játékospiacon is. Tudom, hogy a csapatok nem feltétlenül egy harminchat éves játékossal kezdik az építkezést. Ha nem lesz olyan együttes, amelyik az említett kritériumoknak megfelel, nem folytatom. De a civil életben is csupán az értelmes lehetőségekkel foglalkozom – ha mondjuk egy NBA-csapat európai játékos-megfigyelőként alkalmazna, nem sokat gondolkodnék.
Gran Canarián biztosan nem marad?
Az sem biztos. Azonban itt egyelőre nem lehet tudni, ki megy, ki marad, ki lesz az edző. Idény közben szponzort váltott a klub. A Grupo Dunas nagy támogató sok pénzzel, a helyére érkező Kalise kisebb, kevesebb pénzzel. Az anyagiakkal arányosan nyilván a célkitűzések is módosulnak.
Pénteken véget ér a szezon. Utána láblógatás következik az Atlanti-óceánban?
Nem fogok Margarita koktéllal a kezemben ücsörögni az óceánparton. Ugyanúgy lesz, mint az elmúlt esztendőkben. Pihenek, de edzek is, nem akarok kijönni a formából. Nagyobbik lányom, Dominika negyedikes, neki június közepén fejeződik be a tanítás, addig mindenféleképpen itt maradunk. A családom egyébként is szeret itt lenni, miattuk a jövőben is Spanyolország az első számú opció a folytatásra. A lányok és a feleségem mindenben támogatnak, és én sem akarom kitenni őket beilleszkedési nehézségeknek, márpedig az országváltással ez együtt járna.
