Túlzás lenne azt állítani, hogy Zalaegerszeget különösebben megmozgatta volna az edzőváltás ténye. Pedig állítólag a szurkolók óhaja is teljesült azzal, hogy a klub vezetői megköszönték a csapattal a nyár óta dolgozó szakember, Szlavko Petrovics munkáját, akit a közönség sem fogadott el igazán. Valahol ez érthető is, hiszen az eredmények nem jöttek, a csapat a várakozás alatt teljesített, a keretről mindenki úgy vélte, harcban lehet a dobogós helyekért is.
Most a ZTE ott tart, hogy az 5. helyezésnek is rendkívül örülne.
Így véli ezt egyébként az utolsó öt mérkőzésre kinevezett új vezetőedző, Nagy Mihály is. Azt nyilatkozta például, hogy ha ezt a célt nem érik el, ő és segítői, Balázs Zsolt és Bán István egyetlen fillért sem kapnak a munkájukért. Ez a valóságban egész pontosan úgy fest, hogy Nagy Mihály főállásban a Zalaegerszeg utánpótlásszakág-vezetője, tehát a fizetését továbbra is felveheti, legfeljebb a prémiumra vethet keresztet, ha nem sikerül a csapatot legalább az 5. helyre léptetnie. Ez azonban a játékosokra is igaz, ők is csak ebben az esetben mehetnek a kasszához. Ha a 6. vagy annál rosszabb pozícióban fejezik be a bajnokságot – amelyet egyébként a nemzetközi szereplést jelentő hely reményében kezdtek el –, a futballisták is hoppon maradnak.
Nem lehet tehát azt mondani, hogy a bajnoki hajrának nincs tétje a Zalaegerszeg szempontjából, ám a prémiumon túl a közönség rokonszenvének visszaszerzése sem lehet közömbös a csapat számára. A bizalom ugyanis elszállt, ezt hűen tükrözik a tavaszi nézőszámok – s ez önmagában az edzőváltástól sem változott. Szemernyivel sem jöttek el többen megnézni a Nyíregyháza elleni meccset csak azért, mert már nem Szlavko Petrovics irányítja az együttest: a szurkolói létszámnövekedéshez győzelemre, mi több, győzelmekre lenne szükség. S lássuk be: egy 5. helyért küzdő csapat nemigen hozza lázba a zalaegerszegi szurkolókat, akik ünnepeltek már bajnokságot nyerő gárdát is.
Jellemző, hogy a mérkőzés előtt Nagy Mihály is a közönségről beszélt. Elmondta, hogy szeretnék maguk mellé állítani a szurkolókat, ezért támadóbb szellemű futballra ösztökéli játékosait. Elárulta, hogy ellentmondást nem tűrően akarnak kezdeni, az első negyedórát nagyon meghajtják, hogy a nézők tényleg tűzbe jöjjenek, s űzzék-hajtsák a csapatot. Ha ebből indulunk ki, Zalaegerszegen nem is az edzőkérdés a legnagyobb gond.
Éppen negyedóra telt el, amikor a szurkolók először lázadoztak. Fütyültek, szidták a játékosokat, akik jottányit sem valósítottak meg abból, amit az edzőjük korábban megígért. Nemigen sütött a pályáról a „csak azért is megmutatjuk” hangulat, rengeteg volt a rossz passz, kevés az elképzelés.
Egy biztos: ha nagyok maradnak a tervek Zalaegerszegen, a nyáron nemcsak edzőt kell találniuk a vezetőknek – célokhoz méltó futballistákra is szükség lesz…