Még lehet szép a jövő

„Ha egy éve kérdezik tőlem, mennyi létjogosultsága van Drezdában a profi boksznak, habozás nélkül azt mondom, semennyi. Erre tessék, már másodszor vendégeskedik nálunk az Universum cirkusza” – mondta megnyitójában Constanza Wolf, a mérlegelésnek otthont adó autószalon egyik vezetője. Ahogy azt megszokhattuk, az expozéban ott volt a kötelező udvariasság és a nyilvánvaló túlzás, már csak a korábban a városban tapasztaltak miatt is. Bokszláznak jelét sem láttuk, óriásplakát sem hirdette, hirdeti, hogy szombat este négy címmeccsel bővített gálát tartanak a Freiberger Arenában. Nem tudunk és nem is akarunk (jó, ez néha túlzás) a németek fejével gondolkodni, de a józan ész azt mondatja: ha az eladónak van terméke, és szeretné, ha arra „ráharapna” a közönség, legalább próbálja közelebb vinni hozzá az árut. Hogy például a magyar utazók először ne az egyik nyílászárókkal foglalkozó bolt tetején zöld alapon fehéren virító F, T és C betűk (Fenster- und Türcenter) miatt érezzék úgy: honfitársaik meghódították Drezdát.

Ilyen esetben pedig különösen nagy hangsúlyt kapnak Erdei Zsolt közelmúltbeli szavai, melyek szerint nem elégedett menedzselésével, és nem elégítik ki a középkategóriás riválisokkal szembeni címvédések. Lehet, hogy az Universum vezetői nem reagáltak volna mondanivalójára, ám most már nem csupán magyar, hanem német orgánumokban is kifakadt, és többek között a Sport Bild, illetve a Hamburger Abendblatt hasábjain is elmondta a véleményét.

„Mit mondjak, tulajdonosunk, Kohl úr nem örült – árulta el Madár. – Még szerencse, hogy nem azt olvasták, ami otthon megjelent. Azóta többször beszéltünk, a magam részéről néhány mondatom miatt elnézést kértem, de azért nem állítanám, hogy kitört a világbéke.”

A mérlegelésen ebből természetesen semmi sem látszott, Madár és Kohl is profiként viselkedett, mintha néhány órával korábban még nem „élethalál kérdésekről” beszélgettek volna. Erdei például a szokott vidámsággal lépett a mérlegre, miközben kihívója, DeAndrey Abron amolyan lassított felvételnek tűnt. Tudjuk, a látszat néha csal, de ha szombaton is ekkora lesz a két öklöző közti sebességbeli különbség, a Júlio César González vagy a Thomas Ulrich elleni összecsapásra hajazhat kettőjük csatája. És akkor semmi sem lesz Abron álmából, hogy egykori katonai állomáshelyéről vigye haza élete első világbajnoki övét.

„Nem lepett meg, hogy engem választottak kihívónak, és ha már megkaptam a lehetőséget, nem is akarom kihagyni – mondta érdeklődésünkre Abron. – Erdei nagy bajnok, remek bokszoló, de hiszem, hogy két és fél hónap alatt tökéletesen felkészültem belőle. Nem egy fegyverre akarok építeni, hanem arra, amit az adott szituációban elő kell húznom a készletemből. Ha az egyenesemre lesz szükségem, azt, ha a jobbomra, akkor azt.”

Az egyébként szimpatikus amerikainak azért a fogadóirodák (Madár győzelmére átlagosan 1.04-szeres pénzt fizetnek) és a semleges szurkolók sem adnak túl sok esélyt, és lássuk be, óriási csalódás lenne, ha Erdei veretlenségi sorozata éppen ellene szakadna meg. Főleg az elmúlt napok eseményeinek ismeretében. Ha már a németek nem adták meg Erdeinek az esélyt, hogy címegyesítő mérkőzést vívjon, Madár sem adja meg nekik a lehetőséget arra, hogy adott esetben egy tollvonással törölhessék őt az értékes bunyósok listájáról.

Nem csupán saját maga, de a magyar professzionális ökölvívás miatt sem. Egyelőre mindenképp kell még a világbajnok, aki tartja az esernyőt, amíg a feltörekvő fiatalok (elsősorban Balzsay Károly, esetleg Bedák Zsolt) beérnek, és átveszik Madár örökét.