Aki élt a lehetőséggel

Kosárlabdázásunk évtizedes rákfenéje, hogy a tehetséges magyar fiatalok a rengeteg légiós mellett alig kapnak lehetőséget klubcsapataikban. Legfeljebb négy külföldi szerepelhet együttesenként és meccsenként, a kvótát jobbára maximálisan ki is használják. S az az egy szem – legfeljebb kettő – magyar is, aki bekerül a kezdőbe, többnyire veterán. Az NB I legjobb pontszerzőinek húszas listáján három magyar árválkodik a megannyi amerikai, szláv és litván légiós mellett – Gulyás Róbert, Kálmán László és Simon Balázs. Annyira gyenge a felhozatal, hogy a válogatott irányítóját, az Albacompot erősítő Simont még a fiatal reménységekhez soroljuk, miközben észre sem vesszük, hogy már elmúlt 28 éves…

Ugyanakkor az alapszakaszban 26 meccsen átlagban 17.9 perc alatt 6.2 pontot és 2.8 lepattanót teljesítő Váradi Kornél még csak októberben lesz 21 esztendős.

Ahhoz képest, hogy már tizenhat évesen bemutatkozott az NB I-ben, előrébb is tarthatna – vetettük fel az alapszakaszgyőztes Falco mindenesének.

Előrébb is tartanék, ha két esztendeje nem sérülnek meg a térdszalagjaim. Szerencsére tökéletesen sikerült a rehabilitáció, nyoma sem maradt a két műtétnek.

Édesapja, édesanyja kosárlabdaedző és testnevelő. Egyenes út vezetett a sportághoz?

Nem egészen. Az úszástól az atlétikáig mindennel megpróbálkoztam, mire kikötöttem a kosárlabdánál. Tíz éve vagyok a Falco igazolt sportolója.

A szülői hatáson kívül mi inspirálta?

A Falco 1998–1999-es bajnoki ezüstérmes csapata. DuJuan Wiley, Kálmán László, Pankár Tibor, Braniszlav Dzunics és Walke Károly volt a példaképem. Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer olyan leszek, mint ők. És most Kálmánnal, Pankárral játszom egy csapatban…

Mi volt pályafutása eddigi csúcsa?

Talán a Magyar Kupa idei négyes döntője, amikor megválasztottak csapatom legjobbjának. Nagyon akartunk győzni, hiszen hazai pályán, az Aréna Savariában volt a finálé, de sajnos a Paks felülmúlta önmagát meg a végén minket is. Így sem sokon múlott.

Arra az akciójára gondol, amikor a rendes játékidő végén kosárszerzés közben faultolták, de a bírók nem adták meg a két pontot?

Arra. Az volt az egyik kulcsmomentum. A bajnoki címet azonban nem engedjük ki a kezünkből.

Ön szerint kevés a magyar tehetség vagy túl sok a külföldi a csapatokban?

Tökéletesen megértem az azonnali eredménykényszert, mindenhol ki akarják szolgálni a szponzort, nincs idő a hosszú távú csapatépítésre. Pedig ha például a 2006-os juniorválogatottat vesszük, amelyikben rajtam kívül Will Tamás, Szabó Zsolt, Hosszú Gergely és Tóth Norbert is játszott, lenne honnan meríteni. Így már az is dicséretes eredmény, ha a klubok idényenként egy-egy fiatalt beépítenek. Meg kell próbálnunk élni a kevés lehetőséggel. Igaz, én mostanában szerencsére nem panaszkodhatom.