Szökőkútban énekelve

A meccs után a csapat szinte első dolga volt az öltözőbe érve, hogy némely amerikai fociról szóló filmben látható módon Pat Cortina nyakába borítsa a jeges hordót. A mérhetetlen boldogság utáni hideg zuhanyt a hivatalos miniszterelnöki köszöntő követte: Gyurcsány Ferenc telefonon és táviratban is gratulált a csapatnak.

Ugyanígy tettek a küldöttség mellett egy hetet dolgozó helyi segédek is, sőt meglepő felszabadultsággal ünnepeltek együtt a mieinkkel, jobbára ügyet sem vetve arra, hogy honfitársaik miattunk is maradtak le a feljutásról.

Akik meg nem sokkal az eredményhirdetés után hazatértek, lemaradtak arról, ahogy a játékosok az öltöző mélyi boldog ünneplés után egy szál gatyában futkosnak a jégen, majd a gyermeki örömök után a buszon is össznépi, ám nem mindig énekkar-tisztaságú dalolásba kezdenek. A buszozás érdekesre sikerült, szombat éjjel lévén dugig volt a belváros, s az út mentére tódultak az emberek, akik elsőre nemigen értették, miért viselkedik úgy egy busznyi felnőtt férfi, mint a félőrültek. Aztán amikor megtudakolták, mire a nagy vigasság, csatlakoztak az ünnepléshez, de legalábbis elismerő tapssal nyugtázták, hogy nem Japán, hanem Magyarország volt a torna legjobbja.

A szállodába érve következett a magyar idő szerint már szombat délután szájról szájra terjedő legendás mozdulatsor: Ocskay Gábor a szálloda halljában található vizesárok-szökőkút kombinációban fürdött, mire befutott a Nemzetközi Jégkorongszövetség képviselője, és közölte, ezt sürgősen fejezze be.

Ezzel lanyhult is kissé az amúgy igen heves hangulat, ami a vacsorai köszöntőkhöz jól is jött. De hamar tovatűnt az emelkedettség, az estebéd után a banda bevette magát a városba, és hajnali ötig bulizott – ahogy kell. A nagy nap kipihenésére persze nem maradt elegendő idő, mert kilenckor már várta a reggeli a boldog, fáradt és másnapos fiúkat, aztán délben a szálloda elé gurult a busz, amellyel a küldöttség még egy utolsó látogatásra kinézett a csarnokba.

Ott aztán elöntött mindenkit az érzelem, ki is mentek a pályához, amelyet már javában bontottak. Így hát Cortina beterelte embereit az öltözőbe, és az egész vb lezárásaként rövidke búcsúbeszédet mondott, majd mindenki összeszedte a még ott lévő motyóját, felpakolt a buszra, és irány a reptér.

Ahol persze nem ment minden simán, miért is ment volna… A helyi alkalmazottak folyvást a pakkokkal kekeckedtek, majd Ennaffati Omar már a repülőn ülve jött rá, hogy a tranzitban hagyta a zakóját meg az útlevelét… A váratlan fordulat sem döntötte romba a napot, Ennaffati visszanyargalt, s meglelte mindenét, amit Diego Scandella segédedző egy lemondó „rookie”, azaz „kezdő” piszkálódással nyugtázott utóbb.

Mindezek után tényleg nem maradt más hátra, mint a háromórás tajpeji várakozással nehezített hazautazás, hogy itthon a hokiimádó rajongók és családtagok karjaiba fusson a Bécs– Kisstadion útvonalat buszon megtevő csapat, amely a világ legkedvesebb válogatottja!