Végül elkerülték a Falcót
Érdekes meccsnek ígérkezett, annyi szent… Pór Péter, a vendég bajnokcsapat edzője kínjában mefisztói kacajra fakadva söpörte le azokat az eszement feltételezéseket, amelyek szerint a Szolnok nem is nagyon erőltetné a győzelmet a vasi végeken – hogy aztán az Andrius Jurkunas egészségi állapotát firtató kérdésre sejtelmesen ennyit mondjon: „Egy kicsit még érzi a sérülését, de ha ezen múlna a negyeddöntőbe jutásunk, akkor bevetném. Így azonban tartalékolom a playoffra…”
Krivacsevics Dragoljub, a hazaiakat kisebbfajta csodaként a felsőházba eljuttató körmendi szakvezető roppant önkritikusan jegyezte meg: „A soproni vereség megroppantotta a csapatot, azóta nem úgy megy, mint azelőtt, a végtelennek tűnő nyerő széria idején. Különösen a támadójátékunk akadozik, most meg Fodor Gergely válla is megsérült, három hétig nem számíthatunk rá. Ed McCantset pedig el kellett tanácsolnunk, mert nem sok hasznát vettük, ellenben sokba került…”
Az első percek mintha a Krivi becenévre hallgató edzőt igazolták volna: dadogott a labda a körmendi kezekben, Vernard Hollins és főleg a veterán Góbi Henrik viszont remekelt a látogatóknál. Aztán Trummer Rudolf és Fodor Márton elkezdte hármasával szórni a hazai pontokat, és 18–11-nél Pór mester kikérte első idejét. Fel is jöttek a Tiszapartiak, de a második negyedben meg Stanley Ocitti kapta el a fonalat, és amikor harmadik tripláját is beverte, először mutatott tízpontos különbséget az eredményjelző (42–32). A virágos hazai jókedvet csak fokozta, hogy valaki elkiáltotta magát: „Kaposváron 39–19-re ég a Nyíregyháza!”
Ezzel elérhető közelségbe került az alapszakasz hetedik helye és a nagy esélyes Falco elkerülése a rájátszás első körében.
Harazin Tamás és Cseh György faragott valamit a differenciából, majd Donatas Sabaliauskas első hármasa a hazai edzőt is időkérésre késztette (46–45). Félidőben öt ponttal ment a Körmend.
Ocitti nevét skandálta önfeledten a publikum, ebből kitalálható, hogy a színes bőrű amerikai negyedik hármasát is a gyűrűbe suvasztotta, majd Fodor – az egészséges – másolta le társát, és 56–45-nél újra dalra fakadt a vasi kórus. Jermaine Thomas és Thomas Kelley párharca ritka élményt jelentett, utóbbi egymaga tartotta versenyben a bajnokot.
Kelley úgy kosarazott, mint tavaly júniusban, amikor aranyéremhez segítette a Szolnokot, pechjére remek dupláit Fodor hasonlóan pazar triplákkal semlegesítette. Kezdett elmenni a meccs – mármint a Szolnoknak –, Fodor és Ocitti szép összjátékkal növelte az előnyt, ketten együtt akkor már kilenc hármasnál tartottak. A kegyelemdöfést Ferencz Csaba hárompontosa adta meg, a labda a palánk tetejéről(!) szédült be – ráütve ezzel a pecsétet a Körmend hetedik – és a Szolnok hatodik – helyére az alapszakaszban.
