Büntetésből lett a liláké
Ma egy évtizede, hogy 76 esztendősen elhunyt Deák Ferenc. Emléke áldott, fájdalom, idehaza nem ápolják méltó módon. Holott volna mit feleleveníteni, a „Bamba” becenévre hallgató labdarúgót joggal sorolták a világ legjobbjai közé: 1997-ben az „évszázad európai gólkirályává” koronázták a pályafutása során 2000-nél is több találatig jutó középcsatárt. Ha valaki, ő aztán született tehetség volt, aligha véletlen, hogy futballozott a Ferencvárosban – és a Dózsában is, pedig a IX. kerületi Viola utcában jött világra… Mivel házmester szülei legalább akkora szegénységben, amekkora szeretetben nevelték hét gyereküket, a legkisebb fiúnak mihamarabb állás után kellett néznie. A közeli pékségbe szegődött el inasnak, onnantól fogva legalább jutott kenyérre. Munkahelyének akadt még egy előnye: közel volt a Szentlőrinci AC sporttelepéhez. Épphogy betöltötte 13. életévét, amikor a SZAC intézője kiváltotta az igazolását, igaz, Deák Ferenc akkoriban mindent megtett azért, hogy minél kevesebb gól essen: karrierjét kapusként indította. Később ünnepelt középcsatárként folytatta, bár a kezdetekhez később is hű maradt: az 1952-es Csepel–Dózsán a megsérülő Henni Géza helyére beugorva hárította Keszthelyi Mihály tizenegyesét. A másik kapu előtt viszont büntetett! A SZAC első csapatában – egy NB III-as találkozón – hat góllal mutatkozott be, később, egy osztállyal feljebb 108 találatot ért el, hogy aztán az élvonalban, az 1945–1946-os idényben jusson a csúcsra: 66-szor volt eredményes. Nemcsak egyéni vagy országos, de Európarekord is volt ez (és az ma is) – a Guinness-album is rögzíti, hogy a kontinensen senki sem szerzett ennyi gólt azóta. Egy esztendőre rá 48-at lőtt, 1949 tavaszán pedig már a Fradit repítette magasba: 59 gólja bajnoki aranyéremmel párosult. Hiába csábították Torinóba és Párizsba, nem volt az a pénz, amiért elhagyta volna hazáját. Az FTC-től sem vált volna meg – kényszerítették rá: 1950-ben, az akkor betiltott Fradi-indulót énekelte egy siófoki üdülőben, ami kiváltotta két „belügyes” nemtetszését, s a vége az lett, hogy mindkettejüket leütötte – hetek múltán választania kellett: vagy börtönbe megy, vagy a Dózsába… Az élvonalbeli pályafutását Újpesten befejező, mindöszsze húsz válogatottsággal a háta mögött visszavonuló (Sebes Gusztáv politikailag megbízhatatlannak tartotta…) támadó emlékét talán csak családja őrzi méltóképp: a Hollán Ernő utcai lakás annyi ereklyét rejt, mint egy múzeum. A XIII. kerületi ház falán egyébként tábla hirdeti, hogy ott élt a nemzet gólkirálya, Deák „Bamba” – özvegye, Iluska néni nap mint nap arra lép ki a kapun, hogy a járókelők az emlékfeliratot csodálják. Néha meg is kérdik tőle: tetszett ismerni?
