Micsoda szerénység: nem téma a bajnoki cím

Nem zavarom? Hallom társaságban van...Nem zavarom? Hallom társaságban van...

Egyáltalán nem – vágta rá az ETO 19-szeres válogatott védője, Stark Péter. – Néhány csapattársammal éppen egy étteremben üldögélünk, de kimegyek, és akkor nyugodtan tudunk beszélgetni.

Tippelhetek? Az MTK elleni győzelmet ünneplik.

Nem talált. Egy barátunk hívott meg minket, egyesztendős a kisbabájuk, őt ünnepeljük. Itt most nem téma a szombati győzelem és a bajnoki cím.

És az öltözőben?

Ha hiszi, ha nem, ott sem. Legalábbis egyelőre. Minden álszerénységet félretéve mondhatom, tudjuk, honnan jöttünk, és tudjuk azt is, hogy hová megyünk.

Árulja el, hová?

Apró lépésenként előre. Nem ábrándozunk, nem akarunk óriásiakat lépni, csak szépen sorjában, mecsről meccsre előre. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az elmúlt évben a kiesés ellen küzdöttünk, előfordult, hogy remegve kellett pályára lépnünk. A földön kell maradnunk, és szem előtt tartanunk, hogy hiába állunk mindössze egy ponttal az éllovas MTK mögött, az idei bajnoki címünk nem lenne reális.

Ezzel azt akarja mondani, hogy lelkileg nem elég erősek még?

Egyáltalán nem, sőt! Ezzel csupán azt akartam érzékeltetni, hogy nem kergetünk hiú ábrándokat.

Szasa Sztevanovics, Nikolov Balázs, Stark Péter, Zoran Supics, Völgyi Dániel, Koltai Tamás, Eugene Fomumbod, Józsi György, Tokody Tibor, Pákolicz Dávid, Bojan Brnovics – így álltak fel szombaton az MTK ellen. Bevallom, számomra ez a névsor inkább tűnik erős középcsapatnak, mintsem bajnokesélyes együttesnek.

Azért az erős középcsapatnál több. Valóban nincsenek sztárok, nincsenek allűrjeink, viszont rutinos játékosaink mellett vannak olyan ügyes fiataljaink, akik már letettek valamit az asztalra. Koltai Tamás, Dudás Ádám, Pákolicz Dávid mind-mind bizonyítottak már, legalábbis itt Győrben mindenképpen.

Azaz a Győr legnagyobb erőssége, hogy igazi csapat?

Abszolút így van. Tizenkét évvel ezelőtt mutatkoztam be az ETO felnőttcsapatában, és nyugodtan ki merem jelenteni: magasan most a legjobb a csapategység Győrött. Mindenki tudja, mit kell tennie.

Ennyit jelentene Egervári Sándor?

Nem akarom „fényezni” a mestert, de igen. Mindenki alárendeli magát az együttes érdekeinek, a pályán és azon kívül is tudja, hogy mit engedhet meg magának, és mi az a határ, amit már nem léphet át. Az öltözőben egyetlen rossz szót sem hallani, mindenki jó viszonyban van mindenkivel. Korábban nem mindig volt ez így, előfordult, hogy jobbnál-jobb labdarúgókat igazoltunk, olyan játékosokat, akiktől joggal lehetett várni, hogy a hátukon cipelik majd a gárdát, ehhez képest a hangulat korántsem volt felhőtlen az öltözőben.

Gondolta volna a bajnokság előtt, hogy főszereplővé is előléphetnek?

Legmerészebb álmaimban sem. Éreztem, hogy jó társaság jött össze, de hogy ennyire...