A magyar válogatott Mészöly Kálmán vezetésével rugaszkodott neki a selejtezőknek, a 3. csoportba nyervén besorolást. A csapat úgy kezdett, ahogyan nem sokan remélték, hiszen a norvégiai 0–0-t követően a Népstadionban a világbajnoki bronzérmes olasz együttessel szemben olyan játékkal ért el 1–1-et, hogy a meccsről a Blaha Lujza tér felé hazatartó tömeg mámorosan megünnepelte még a villamost is. Ezután kétszer megvertük Ciprust, és olyan helyzetben várhattuk a Szovjetunió politikai változások miatt ezen a néven utoljára szereplő tizenegyét, hogy ha győzünk, reális esély mutatkozott volna a továbbjutásra. Ám hiába ment ki a Népstadionba csaknem hatvanezer reménykedő szurkoló, a vendégek Alekszej Mihajlicsenko góljával megverték a mieinket. Az eredményjelző kezelője igyekezett felvidítani a borús időben egyre reményvesztettebb drukkerhadat, mert a mátrixra góllövőként a Mihai Liszenko nevet írta ki. Ám ettől sem lett jobb kedve a közönségnek, veszített, s a továbbiakban sem nyert már a magyar csapat, és visszasüllyedt oda, ahová akkoriban tartozott: csak Ciprust előzte meg a selejtezőcsoportban.
