Vitatható holland összjáték Londonban

„Szó sem lehetett tizenegyesről!” – állította határozottan a szerdai Arsenal–Liverpool (1–1) Bajnokok Ligája-mérkőzés lefújása után Dirk Kuyt, a találkozó legvitatottabb jelenetére utalva. Az igazság azonban az, hogy az ártatlanságát hangoztató holland támadó a második félidőben csapata tizenhatosán belül bizony csúnyán lerántotta Alekszandr Hlebet, az Arsenal fehérorosz középpályását, így az elmaradt büntetőért a felelősség Pieter Vink játékvezetőt terheli. A hibás döntést ráadásul érdekes megvilágításba helyezi, hogy a 41 éves bíró otthona, a nyugat-hollandiai Noordwijkerhout kisváros öt kilométerre fekszik Katwijk aan Zee-től. Hogy ez miért fontos? Nos, ez utóbbi település egyik leghíresebb szülöttjét Dirk Kuytnek hívják, és a csatár a keddi öszszecsapást követően elismerte, személyesen is ismeri a szomszédságban élő földijét. Ugyanakkor hangsúlyozta, az Emirates Stadionban nem a honfitársi szimpátia miatt kapott segítséget a bírótól: „Vink nagyszerűen döntött, hiszen nem rántottam meg Hleb mezét. A másodperc tört része alatt kellett határoznom, és bár közel jártam hozzá, nem követtem el szabálytalanságot.”

Az angol sajtó reakciói alapján a futballista véleményét néhány elvetemült liverpooli fanatikust leszámítva senki sem osztja. „Thank you very Dutch!” („Köszönjük szépen, holland!”) – játszik a szavakkal a Daily Mirror a furcsa holland érdekazonosságot középpontba állítva. „Dirty Dirk!” („Piszkos Dirk!”) – mond éles ítéletet a játékos megmozdulásáról a Daily Star, a szitkok versenyét azonban az angol bulvárlapok közül alighanem a The Sun „nyerte meg” finoman fogalmazva sértő, a holland keresztnevével játszó címével: „Kuyt is a Dirky Rat” („Kuyt egy mocskos patkány”). De hogy idézzünk egy mérsékeltebb lapot is, a Guardian hasábjain Arsene Wenger Arsenal-menedzser nyilatkozik: „Óriási lehetőségtől fosztottak meg minket, egyértelmű és nyilvánvaló tizenegyes volt, ráadásul az eset éppen a bíró orra előtt történt.”

A francia szakvezető azonban nem csak Vink úr teljesítményével elégedetlen, hanem a mérkőzés alakulásával is. „A második félidőben szinte kizárólag egy térfélen folyt a játék: a Liverpoolén – fejtegette Wenger. – Még mindig nem igazán értem, hogyhogy nem nyertük meg ezt a mérkőzést, amikor mi uraltuk a játékot, és oly sok helyzetünk volt.”